|
|
|
|
|
|
|
|
MDF indítvány Leninváros politikai infrastruktúrájának reformjához
"1. Az MSZMP leninvárosi pártbizottságának épületét bocsássák a
tanács rendelkezésére, hogy eredeti funkciójában enyhíthesse a város
lakásgondjait
2. A Tanácsháza váljék Városházává, párhuzamosan a tanácsi
adminisztráció létszám-, eszköz- és helyigényének csökkentésével
3. A Városháza adjon helyet a helyi politikai szervezeteknek is,
rendelkezésükre bocsátva a működésükhöz szükséges, már egyébként is
meglévő infrastruktúrát "
Deutschlandunk:
Hagyományos fegyverek leszerelési egyezménye
"A 23 részt vevő állam - vagyis a NATO és a Varsói Szerződés
tagországai - nemcsak a cél, a módszer és a leszerelési terület -
tehát az Atlanti-óceán és az Urál-hegység közötti térség -
tekintetében, hanem két elvben is egyetértenek: akinek több fegyvere
van, annak többet kell megsemmisítenie, és ahol több fegyver van,
ott kell kezdeni a leszerelést. Vagyis Németországban, éspedig az
Elba folyó mindkét oldalán, ahol - mint közismert - nagy mennyiségű
hagyományos és atomfegyvert halmoztak fel."
|
|
|
|
|
|
|
Grósz Károly - rádióbeszélgetés (4. rész)
|
Ez azért van, mert a gazdasági viszonyok rendkívül összekuszáltak, illetve az objektív adottságaink - például az adósságállomány nagysága - miatt nagyon szűk lehetőség kínálkozik az újításra. A legfontosabb mégis, hogy tartósan ne legyen túl nagy szakadék a két folyamat között. Grósz Károly válaszolt több, a történelmi események megítélésére vonatkozó, vagy éppen a közelmúlt történéseivel kapcsolatos kérdésre is. Kijelentette, hogy nem tartotta politikailag célszerűnek az 1956-os eseményekkel kapcsolatos, még ki nem érlelt értékelés nyilvánosságra hozását. Az akkori történések népfelkelésnek minősítése nézete szerint leegyszerűsítő, a pontosabb megközelítés szerinte az, amely egy diákmegmozdulás, egy felkelés, majd egy ellenforradalomba átcsapó folyamatként értékeli 1956 ismert napjait. Mindehhez hozzátette, hogy ugyanakkor vallja: minden politikusnak joga, hogy saját meggyőződését képviselje. A főtitkár foglalkozott a hazánkban fellépő antiszemitizmussal, cigányellenességgel, vagyis a fajgyűlölettel, illetve a nacionalizmus kérdésével is. Nyomatékosan megismételte a párt ezekben a kérdésekben többször világosan megfogalmazott álláspontját: minden rendelkezésére álló politikai eszközzel fellép e jelenségek ellen. A Nagy Imre politikai rehabilitálására vonatkozó kérdésre elmondta: nem valószínű, hogy az a temetése előtt vagy akár csak utána is megtörténhet. Bizonyosan a jogi rehabilitálásnak van létjogosultsága, s ehhez a teljes periratot tanulmányozni kell. Ez azonban nem a pártvezetés, hanem a szakemberek dolga. Nagy Imre politikai szerepének megítélésében azonban a pártnak van, és kell hogy legyen véleménye, ezért most tudatosan és következetesen felderítik, illetve feldolgozzák az újabb és újabb okmányokat. Lehetővé kell tenni azt is, hogy ezeket a dokumentumokat a közvélemény is megismerhesse. Ám hozzátette: olyan politikai természetű hibák történtek azokban a napokban, amelyek a teljes rehabilitációt politikai szempontból nem indokolják. Amennyiben új ismeretekhez jutnak e dokumentumok tanulmányozása során, akkor felül kell vizsgálni az eddigi álláspontot. A dokumentumok, és így az újabb ismeretek körének bővítéséhez kérték a Szovjetunió és Jugoszlávia segítségét is. Grósz Károly rámutatott arra is, hogy a mai paraméterekkel nem lehet mérni az akkori történéseket, de azokat akkor is számba kell venni. Kötelességünk azt a korszakot megnyugtatóan lezárni - hangoztatta -, s ennek során egyetlen politikai rendező elvet célszerű elfogadni, a megbékélés, a társadalmi közmegegyezés felé keresni a kiutat. (folyt.köv.)
1989. április 2., vasárnap 19:55
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|