|
|
|
|
|
|
|
|
MDF indítvány Leninváros politikai infrastruktúrájának reformjához
"1. Az MSZMP leninvárosi pártbizottságának épületét bocsássák a
tanács rendelkezésére, hogy eredeti funkciójában enyhíthesse a város
lakásgondjait
2. A Tanácsháza váljék Városházává, párhuzamosan a tanácsi
adminisztráció létszám-, eszköz- és helyigényének csökkentésével
3. A Városháza adjon helyet a helyi politikai szervezeteknek is,
rendelkezésükre bocsátva a működésükhöz szükséges, már egyébként is
meglévő infrastruktúrát "
Deutschlandunk:
Hagyományos fegyverek leszerelési egyezménye
"A 23 részt vevő állam - vagyis a NATO és a Varsói Szerződés
tagországai - nemcsak a cél, a módszer és a leszerelési terület -
tehát az Atlanti-óceán és az Urál-hegység közötti térség -
tekintetében, hanem két elvben is egyetértenek: akinek több fegyvere
van, annak többet kell megsemmisítenie, és ahol több fegyver van,
ott kell kezdeni a leszerelést. Vagyis Németországban, éspedig az
Elba folyó mindkét oldalán, ahol - mint közismert - nagy mennyiségű
hagyományos és atomfegyvert halmoztak fel."
|
|
|
|
|
|
|
Megkezdődött az Országgyűlés ülésszaka (12. rész)
|
Egyrészt a félelem attól, hogy az Alkotmány bizonytalanul megfogalmazott, esetleg utópikus képben éltet tovább egy a múlthoz tapadt társadalomképet, a Szovjetunióban a harmincas évekre kialakult és nálunk az 1948-1949-es évek fordulójától kezdődően átvett szocializmusmodellt, illetőleg a félelem attól, hogy az Alkotmányban rögzítendő politikai rendszer a tekintélyuralmi politikai rendszer lebontódásának egy kezdeti, átmeneti szakaszán megmerevedik, eltorlaszolva az utat a további fejlődés elől, vagy éppen utat nyit a meghaladni kívánt politikai rendszer egyes elemei továbbélésének, esetleg a visszarendeződésnek. Másrészt a félelem attól, hogy az Alkotmány-különösen a magyar államfejlődés ezeréves kontinuitásának elismerésével - az alkotmányfejlődés történeti folyamatosságának biztosításával ,,átlépi,, az 1949-től vagy éppen az 1945-ös évtől számított évtizedeket, és történeti kontinuitás címén valamiféle történeti restaurációra törekszik. E félelmekhez vezetnek vissza azok a kétségek is, amelyeket többnyire úgy fogalmaznak meg: vajon alkalmas-e az idő most az alkotmányozásra? Vajon az átmeneti, szinte naponta átalakuló viszonyok elég biztonságot adnak-e az alkotmányozóknak ahhoz, hogy hosszú távra gondolkodjanak? Vajon a napi megoldások kényszere nem torzítja-e el az alkotmány időtállónak szánt elveit, amelyek mögött így nagyon is rövid lejáratú megoldások bujnának meg? Engedjék meg, hogy ezzel a kérdéssel ezúttal ne foglalkozzak alaposan, még visszatérhetünk rá, ha szükséges. Csak annyit mondanék: ismereteim szerint olyan helyzetben, amely nyugodt és nem feszültségekkel teli, nem ,,átmeneti,, jellegű volt, még aligha fogalmaztak alkotmányt. Az alkotmányok többnyire egy-egy szituációt megoldó eszközként is szerepeltek, nem ritkán éppen konszenzust teremtő eszközként. Elsőrendű nemzeti érdekünk, hogy az alkotmányozás mint konszezunst teremtő - vagy legalábbis kialakulását segítő - folyamat olyan alkotmányt hozzon létre, amely a jövőben a konszenzus fenntartására is képes eszköznek, vagy legalábbis a folyamatos megegyezést biztosító eszköznek bizonyulna. A ,,történelmi kiegyezést,, nem csak megelőzheti az alaptörvény megalkotása, hanem hozzájárulhat megszületéséhez. Feltéve, ha mindenki kész ebben a rendkívül felelősséggel járó munkában a felelősségteljes közreműködésre. (folyt.köv.)
1989. március 8., szerda 15:38
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|