|
|
|
|
|
|
|
|
MDF indítvány Leninváros politikai infrastruktúrájának reformjához
"1. Az MSZMP leninvárosi pártbizottságának épületét bocsássák a
tanács rendelkezésére, hogy eredeti funkciójában enyhíthesse a város
lakásgondjait
2. A Tanácsháza váljék Városházává, párhuzamosan a tanácsi
adminisztráció létszám-, eszköz- és helyigényének csökkentésével
3. A Városháza adjon helyet a helyi politikai szervezeteknek is,
rendelkezésükre bocsátva a működésükhöz szükséges, már egyébként is
meglévő infrastruktúrát "
Deutschlandunk:
Hagyományos fegyverek leszerelési egyezménye
"A 23 részt vevő állam - vagyis a NATO és a Varsói Szerződés
tagországai - nemcsak a cél, a módszer és a leszerelési terület -
tehát az Atlanti-óceán és az Urál-hegység közötti térség -
tekintetében, hanem két elvben is egyetértenek: akinek több fegyvere
van, annak többet kell megsemmisítenie, és ahol több fegyver van,
ott kell kezdeni a leszerelést. Vagyis Németországban, éspedig az
Elba folyó mindkét oldalán, ahol - mint közismert - nagy mennyiségű
hagyományos és atomfegyvert halmoztak fel."
|
|
|
|
|
|
|
Pozsgay Imre előadása Kecskeméten (1.rész)
|
1989. január 25., szerda - Nem a szocializmus eszméje és alapprogramja bukott meg hazánkban, hanem az a sztálinista modell, amely kiölte az emberekből a kezdeményezőkészséget, az a hatalomgyakorlási modell, amely összekeverte a népfelség elvét a pártfelség elvével. Egyebek között ezt hangsulyozta Pozsgay Imre, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, államminiszter szerdán Kecskeméten, ahol a város oktatási, közmüvelődési intézményeinek képviselőivel találkozott. A városban működő Pedagógusok Akadémiáján tartott találkozón Pozsgay Imre részletesen elemezte az ország jelenlegi válságos helyzetének okait, beszélt a párt előtt álló feladatokról, s kifejtette véleményét az alternativ mozgalmakról.
Hangoztatta: jelenlegi válságos helyzetünkben sem szabad katasztrófát látnunk; nem feltétlenül az összeomlás előszele, hanem üzenet arról, hogy a dolgok a régi módon nem mehetnek tovább. A hogyan továbbra azonban csak ugy lehet választ adni - s ezt az egyes párttag egyedül vagy egy-egy pártszervezet önmagában nem tudja megtenni -, ha a párt vezetése tisztázza multját, szembenéz önmagával, mégpedig az eredeti forrásokhoz - Marx, Engels gondolataihoz - visszatérve ujraértékeli multját, megvizsgálja a jelenét, s meghatározza követendő útját. Ezt az elszámolást a multtal, amely semmiképpen sem lehet azonos a leszámolással, sokszor kényelmetlen vitákban kell elvégeznie a pártnak. E folyamat lényegéhez tartozik annak tudomásul vétele, hogy tekintélyi, pontosabban személyi tekintélyi alapon többé nem dőlhetnek el a dolgok. Igaz, félünk a vitáktól, s a négy évtizedes beidegződöttség alapján tapasztalható, hogy a párttagokban és pártonkivüliekben is riadalmat keltenek a nézeteltérések, történjenek azok a legfelsőbb pártvezetők között, avagy a független, illetve alternativ szervezetekkel való párbeszédekben. Gyökeresen szakitanunk kell e beidegződött szemléletünkkel, be kell látnunk, hogy éppen az eddigi, egy szük hatalmi csoport diktaturáján alapuló látszólagos egység volt a mozgalom egyik legnagyobb szervezeti baja, s tekintélyvesztésének oka. (folyt.köv.)
1989. január 25., szerda 19:34
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|