|
|
 |
|
 |
Bécsi konferencia
|
----------------------
München, 1989. szeptember 5. (SZER, A mai nap) - Csütörtökön
folytatódik Bécsben a kelet-nyugati leszerelési konferencia és a
bizalom kölcsönös fokozására irányuló konferencia is. A NATO és a
Varsói Szerződés tagállamai - mint ismeretes -, külön-külön
tárgyalásokat folytatnak a stratégiai fegyverek és a hagyományos
fegyverzet csökkentéséről. Bécsben ez utóbbival foglalkoznak. Az
előző tárgyalási forduló július 13-ikán ért véget. Milyen
problémákat sikerült rendezni, és milyen témák szerepelnek az új
forduló napirendjén?
Az előző tárgyalási forduló után mindkét részről derűlátó
nyilatkozatok hangzottak el. Ezeket nem tekinthetjük alaptalannak,
de az álláspontok igen nagy mértékű közeledése ellenére még mindig
vannak vitatott kérdések. Ezeket három csoportba lehet osztani:
A kisebb problémák közé sorolhatjuk az úgynevezett meghatározási
nehézségeket. A felek megegyeztek például abban, hogy egyikük sem
tarthat 20 ezernél több páncélost Európában. Nem határozták meg még
ezzel szemben, hogy milyen páncélozott harci járművek tartoznak ebbe
a kategóriába. A NATO csak az alap harckocsikat, a Varsói Szerződés
viszont a könnyű páncélozott járműveket, például a lövész
páncélosokat is beleszámítja ebbe a kategóriába.
A fegyverzetcsökkentő tárgyalások - mint ismeretes - az
Atlanti-óceántól az Urálig terjedő területre vonatkoznak. Ezt a nagy
kiterjedésű térséget zónákra osztották fel, mert azt is
meghatározzák, hogy az egyes zónákban mennyi és milyen fegyverzetet
tarthatnak a szerződő felek. A Varsói Szerződés két zónajavaslatot
terjesztett elő: az egyikben három, a másikban négy zóna van
meghatározva. (folyt.)
1989. szeptember 5., kedd
|
Vissza »
|
|
- A bécsi konferencia - 1. folyt.
|
A NATO négy zónára osztotta a területet. Azon a határok sem
egyeznek meg a két javaslatban.
Komolyabb, de megoldható problémának látszik a raktáron tartott
fegyverzet és hadianyag elhelyezésének a kérdése. Ebben a kérdésben
a földrajzi adottságoknak van fontos szerepe. Az európai
NATO-tagállamok védelmében az amerikai erősítésnek van döntő
fontossága. Az amerikai és kanadai csapatok 6 ezer kilométeres
távolságból csak légi és tengeri úton szállíthatók át Európába. Ezt
a szállítást meggyorsítja, ha fegyvereiket már Nyugat-Európában
raktározzák.
A Varsói Szerződés azt kívánja, hogy a kelet-nyugati határ két
oldalán ritkítsák ki a fegyverzetet. Ez a kívánság egyben azt is
jelentené a NATO számára, hogy a jelenleg Nyugat-Németország
területén beraktározott nehézfegyvereket Dániába vagy Angliába
kellene áttelepíteni. Ez pedig politikai és stratégiai okokból nem
fogadható el. A földrajzi adottságok ugyanis hátrányos stratégiai
helyzetbe hozzák a NATO-t a Varsói Szerződéssel szemben. Az Urál-
hegység 3 ezer kilométerre fekszik a kelet-nyugati határtól, ha
viszont a NATO-alakulatoknak 400 kilométert kell hátrálniuk, akkor a
La Manche csatornában találják magukat. Az amerikai
csapaterősítéseknek mielőbb el kell ériniük a frontvonalat.
Felszerelésüket tehát annak közelében kell raktározni.
Ugyancsak a komolyabb, de a megoldható problémák sorába tartozik
az idegen országok területén állomásoztatható csapatok számának
meghatározása. A Varsói Szerződés 350 ezerben akarja maximálni
ezeknek a csapatoknak a létszámát, a NATO 275 ezerben. De azt is
kívánja, hogy ezek a felső határok csak a szovjet és az amerikai
csapatokra vonatkozzanak.(folyt.)
1989. szeptember 5., kedd
|
Vissza »
|
|
- A bécsi konferencia - 1/2. folyt.
|
A Szovjetunió azt kifogásolja ebben a tervben, hogy míg a Varsói
Szerződés oldalán csak szovjet csapatok vannak idegen országok
területén, addig a NATO-ban nemcsak amerikai, hanem brit, francia,
holland, belga és kanadai alakulatok is találhatók
Nyugat-Németországban, szám szerint mintegy 160 ezren.
Ez az érv első pillanatra megállja a helyét. A NATO-tagállamok
alakulatainak azonban van egyfajta békebiztosító szerepük is,
amelyet a Varsói Szerződés eddig figyelmen kívül hagyott. A
különböző nemzetiségű alakulatok ugyanis úgy helyezkednek el a
védővonalban, hogy önállóan egyik sem indíthat támadást. Ez
biztosítékot nyújt a Szovjetuniónak egy feltételezett támadással
szemben, mert aligha képzelhető el, hogy a holland vagy a belga
kormány beleegyezik ilyesmibe.
A legnehezebb problémát a légierő kölcsönös csökkentése fogja
okozni az új tárgyalási fordulóban. A NATO 5700-ra kívánja
csökkenteni a harci repülőgépek számát, a Varsói Szerződés viszont
különbséget tesz támadó és védekezőnek minősített repülőgépek
között, és csak az általa támadónak minősített kategóriát hajlandó
csökkenteni 1500-ra. Ez a szovjet követelés olyan nyomasztó
légifölényt biztosítana a Varsói Szerződésnek, ami a NATO számára
egyszerűen elfogadhatatlan. +++
1989. szeptember 5., kedd
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|