|
|
 |
|
 |
Horn Gyula nyilatkozata (5. rész)
|
Mi megpróbáltuk a magunk módszereit, a magunk felfogását
érvényesíteni a fejlődő országok egész sorában, ahol jelen voltunk.
Ez abban jutott kifejezésre, hogy mindenek előtt a katonai
segélyekre helyeztük a hangsúlyt. Másfelől eröltettük, sugalltuk,
tanácsoltuk az államosításokat, a termelő eszközök
társadalmasítását, a központosított gazdaságirányítást stb. Ez az
országok döntő többségében - csakúgy mint Kelet-Európában -
helytelennek bizonyult. Ezzel a felfogással - szinte egyöntetű
álláspontként - most már a legtöbb fejlődő ország egyre inkább
szakítani akar. Megfogalmazódik egy számunka is rendkívül fontos
tanulság: ott, ahol hozzááezdtek a tőke, az áru és a munkaerő szabad
áramlásának biztosításához, vagy feltételeinek megteremtéséhez, ott
tudtak a gazdasági fejlődés terén előre lépni, ott tudtak a
gazdasági helyzeten javítani. Ahol hozzáláttak a gazdasági
vállalkozás szabadságának és feltételeinek megteremtéséhez, ott már
értek el eredményeket. Ezt azért tartom rendkívül fontosnak, mert
bizonyos mértékig Kelet-Európa több országát, ha nem is azonos
szinten, de sok szempontból hasonlónak ítélem meg, mint egy sor
fejlődő országot.
A másik dolog az, hogy ugyanakkor alapvető reformra van szükség
a nemzetközi gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokban. Ez a mi
szempontunkból is időszerű. A hitelek kamatai igen magasak,
ugyanakkor rendkívül alacsonyak a nyersanyag- és minden egyéb, a
fejlődők által exportált termék árai. Ezért nincs biztosítva, hogy
az elmaradottabb, vagy a fejlődő országok számára lehetővé tegyék a
korszerű berendezések importját, ami a változásokhoz
nélkülözhetetlen. Alapvetően megfogalmazódik tehát az az igény, hogy
a fejlett államoknak egészen új gazdaságpolitikát, új viszonyt kell
a fejlődők irányában kialakítaniuk. Egyébként mi ugyanúgy küszködünk
ezekkel a gondokkal, mint a fejlődő országok jelentős része.
Véleményem szerint ezzel összefüggésben fontos az a felhívás is,
hogy a nemzetközi pénzügyi és gazdasági intézetek tegyék lehetővé a
Szovjetunió aktívabb bekapcsolódását a világgazdasági folyamatokba.
Ez nem csupán a Szovjetunió részvétele szempontjából lényeges, hanem
azért is, mert el kell érni valamiféle olyan nemzetközi
megállapodást, ki kell alakítani olyan nemzetközi gyakorlatot, amely
lehetővé teszi az adósságok egy, vagy számottevő részének a
konverzióját (a konverzió az, hogy a tartozó országokban az
adósságállománynak egy komoly hányadát részvényekké alakíthassák át,
s ezzel egyenlíthessék ki az adósságkötelezettség egy jelentősebb
részét). (folyt.)
1989. szeptember 5., kedd 17:17
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|