|
|
|
|
Horn Gyula nyilatkozata (4. rész)
|
A mozgalom törekvései között még mindig az egyik központi helyen szerepel a helyi válságok kezelése. Ezen a téren Afganisztán vonatkozásában, az iraki-iráni háborúval, Namíbiával, Kambodzsával összefüggésben már számottevők az eredmények, s valamiféle elmozdulás tapasztalható a Közel-Keleten is. A helyi válságok megoldásához tulajdonképpen két lényeges feltétel kell. Ezek egyike - az el nem kötelezettek szerint - a külső katonai jelenlét megszüntetése, ami elsősorban Afganisztánra, meg Kambodzsára vonatkozik. Magyarán, követendő elv legyen a katonai beavatkozástól való tartózkodás. A másik feltétel az, hogy a válságok kezelésének és megoldásának egyedül lehetséges útja a tárgyalás. Ez is olyan álláspont, amellyel egyetérthetünk. Én jelentős változásnak tartom azt is, hogy miközben élesen fellépnek az apartheid ellen, ugyanakkor itt Belgrádban kifejtették: tárgyalni kell a Dél-afrikai Köztársasággal, tehát a pretoriai rezsimmel is. E tárgyalások eredményeként nemcsak Mozambikkal, Namíbiával, Angolával kapcsolatban lehet eredményt elérni, hanem végső soron ez biztosíthatja az egész dél-afrikai probléma megoldását is. A konferencia egyik nagy témája a gazdasági válság... Szerintem ez áll a tanácskozás középpontjában - mutatott rá a külügyminiszter - minden felszólaló foglalkozott a fejlődők gazdasági helyzetével, s általában a világgazdasággal. Rendkívül drámai értékeléseket fogalmaztak meg. Kifejtették azt a véleményt, hogy a fejlődő országok döntő többségükben a gazdasági összeomlás küszöbén állnak. A fejlődők adóssága ma már meghaladja az 1300 milliárd dollárt. Napjainkban már több tőke áramlik ki a fejlődő országokból a fejlettekbe, mint vissza. Tehát nem arról van szó, hogy folytatódik az egyoldalú segélyezés, vagy támogatás, hanem ennek az ellenkezője játszódik le. Én új dologként érzékelem azt, hogy a gazdasági válságról szólva első helyre tették a fejlődő országokban szükséges belső reformokat. Ezt politikai és gazdasági szempontból azért tartom lényegesnek, mert szerintem a legtöbb szocialista ország hosszú éveken keresztül hibásan közelítette meg e fejlődőket. Politilailag az volt a jelszó, hogy mindaz, ami a fejlődő országokban történik, a gyarmatosítás és a kizsákmányolás, s ehhez hasonló dolgok következménye. Ebben van részigazság, de a függetlenné válás után ezekben az államokban ezek a részigazságok nem bizonyultak helyesnek. (folyt.)
1989. szeptember 5., kedd 17:06
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|