|
|
 |
|
 |
Az utolsó választás feketék nélkül? (1. rész)
|
1989. szeptember 5. kedd (MTI-Panoráma)
A Dél-afrikai Köztársaságban szerdán parlamenti választásokat
tartanak, amelyen a lakosság háromnegyedét kitevő fekete többség -
mint eddig - most sem vehet részt. A feketék ellenzéki szervezeteit
tömörítő Demokratikus Tömegmozgalom (MDM) tiltakozásul kétnapos
tiltakozó sztrájkakciót hirdetett meg, dacolva az immár három éve
bevezett kivételes állapot tilalmával. Szeptember 13-tól pedig,
amikor az új parlament először és dönt az államfő személyéről, a
feketék a fehér tulajdonú üzletek egy hónapig tartó bojkottálásával
kívánnak nyomatékot adni ellenérzésüknek.
A köztársasági elnök nagyhatalmú posztjának várományosa
Frederick Willem de Klerk, aki a szélhűdése örvén botrányos
körülmények között lemondásra kényszerített Pieter W. Botha helyébe
lépett a negyven éve kormányzó Nemzeti Párt, majd az állam élén.
Az ügyvivő államfő egyben mindenesetre egyetért a fekete
ellenzékkel: ez lesz az utolsó választás, amelyből a feketéket
kirekesztik. Itt azonban véget is ér az egyetértés.
A fekete ellenzék általános és közvetlen szavazati jogot
követel, az egy ember egy szavazat elvének érvényesítését, amelynek
következménye elkerülhetetlenül a fekete többség kormányzati hatalma
lenne. De Klerk azonban éppen ezt a lehetőséget szeretné
megakadályozni. Olyan új alkotmányt ígér, amely a feketéknek pusztán
azt tenné lehetővé, hogy saját parlamentet válasszanak, amely csak
egy lenne a fehérek, a félvérek (színesek) és az indiaiak már
meglevő kamarája mellett. Ezzel a ,,fajok elkülönített fejlődése,, ,
vagyis az apartheid maradna fenn. Botha reformpolitikája a
nyolcvanas években ugyan nem lebecsülendő engedményeket tett a
feketék szakszervezeteinek engedélyezésétől a foglalkoztatásban
alkalmazott megkülönböztetés messzemenő felszámolásán át a vegyes
házasság tilalmának eltörléséig, az apartheid alappilléreihez, így
például a lakosság ,,fajok,, szerinti besorolásához és a külön
iskolarendszerhez a Nemzeti Párt jövőben sem kíván hozzányúlni.
A fehér szélsőségeseket tömörítő Konzervatív Párt szemében a
kormánypárt mégis túl messzire ment ,,fehérek érdekeinek
kiárusításában,,. Bármiféle hatalommegosztással szemben csorbítatlan
apartheidet, a teljes elkülönülést hirdeti: ,,jó kerítés, jó
szomszédság,, - mondják. A Nemzeti Párt vezetésének hatalmi
torzsalkodása, Botha elnök dicstelen távozása által összezavart
fehér választók az előrejelzések szerint az eddiginél nagyobb
számban sereglenek a konzervatívok mögé és negyven év óta először
veszélybe kerülhet a kormánypárt abszolút többsége a parlamentben.
(folyt.)
1989. szeptember 5., kedd 11:51
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|