Rendszerváltás és az MTI

	Bécsi csomagbontogatás
1989. szeptember 3. (vasárnap)- Szeptember 7-ikén tovább folytatódik Bécsben az az alkudozás, amely - az európai biztonsági értekezletek folyamatában ugyan, de egyelőre VSZ-NATO keretek között - a hagyományos európai haderők csökkentésében próbál meg eredményre jutni. A konferencia újabb fordulója része egy nagyobb folyamatnak: csupán Európában körülpillantva több más leszerelési tárgyalás is zajlik ezzel párhuzamosan - például egyedül Genfben a hadászati rakétákról, a földalatti atomrobbantások beszüntetéséről, valamint a vegyi fegyverek felszámolásáról. E konferencia-dzsungelben néha már háttérbe szorul e sokféle tárgyalás nagyon is összefüggő jellege, s hogy az egész leszerelési problémakör egy masszívan összekapcsolódó katona- és világpolitikai csomagot alkot, amelynek alkotóelemei egyszerre fontosak egyenként, ugyanakkor értelmelmezhetetlenek egymástól elszakítva. Amikor, éppen húsz évvel ezelőtt, a kialakult stratégiai patthelyzetet felismerve (és - először - beismerve...) Helsinkiben tárgyalóasztalhoz ült az amerikai és a szovjet delegáció, és kezdetét vette a SALT-folyamat, a csomag látszólag sokkal áttekinthetőbb volt - bár már akkor sem volt egyszerűnek nevezhető. Akkoriban még lényegesen "kezelhetőbb" számú interkontinentális rakéta és főként nukleáris töltet létezett; Európa körzetében csak angol és amerikai tengeralattjárókon, valamint a Szovjetunió nyugati határai mentén voltak közepes hatótávolságú rakéták; és bár igaz, hogy eközben mindkét oldalon tömegével állították rendszerbe azokat a néhány száz kilométeres hatótávolságú, harctéri (többnyire tüzérségi) atom- fegyvereket, amelyek ma - egy "harmadik nullamegoldás" lehetséges alanyaiként - annyi vitát kavarnak, de nem voltak még például robotrepülők és szó sem volt űrbe telepített fegyverrendszerekről. Az idő - és a politika - azonban e helyzet ellen dolgozott. Akkoriban a Kreml külpolitikájának a talpköve még a kétpólusú világkép, az enyhülésben is mindenekelőtt a "nemzetközi osztályharcot" feltételező világlátás volt: ebből kiindulva Moszkva habozás nélkül lépett fel az "imperialista pozíciók visszaszorítására" Afrikában; tömegével telepítette új, korszerű rakétáit (SS-20...) nyugati határai mentén, és arra is kész volt, hogy százezer katonáját egy szomszédos országba vezényelje az ottani kormány "megsegítésére". Ma már tisztán látható: jelentős részben éppen ez a politika vezetett el a csomag szinte már kezelhetetlen méretűvé duzzadásához. (folyt.) 1989. szeptember 3., vasárnap 12:16
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Bécsi csomagbontás 2. rész
A ,,csomagbontást,, azonban siettette, hogy Nyugat-Európa fellázadt: követelte, hogy Washington ne csupán az interkontinentális rakétákról, hanem a rájuk irányuló SS-20-asok eltávolításáról is tárgyaljon Moszkvával - avagy ő is telepítsen hasonlókat a nyugat-európai oldalon. Az e szellemben fogant híres NATO kettős határozat kezelésére az akkori szovjet diplomácia nem bizonyult alkalmasnak. Az amerikai rakéták telepítése valóban megkezdődött; új, veszélyes fegyvertípusok tűntek fel; a "katasztrófa-küszöb" (csapásmérési idő) pár percre csökkent, s végül: 1983-ban Reagan bejelentette űrfegyverekezési programját. A csomag így hamarosan sokkal összetettebb lett, és végkép egyértelművé vált, hogy az egyes elemek szorosan összekapcsolódnak. Amikor például Gorbacsov 1986-ban meghirdette nevezetes programját az atomfegyverek 2000-ig történő teljes felszámolásáról, rögtön egy sor "árukapcsolásra" is fény derült. Így az első nyugati reagálások azonnal figyelmeztettek, hogy hiába szerelik le az "eurorakétákat", ha megmaradnak a "rövidebbek", a nyugati városokat szintén elérő 500-1000 kilométer hatótávolságúak. De még ha az utóbbiak el is tűnnének, akkor is elengedhetetlen a "nagyrakéták" atomernyőjének, valamint az egészen "kicsik" taktikai szerepének a megőrzése, hiszen a VSZ a hagyományos haderők terén, helyezténél fogva, fölényben van. Azóta az "eurorakétáktól" (meg a "rövidebbektől"...) - hála elsősorban a gorbacsovi "új gondolkodásnak" - időközben mégis sikerült megszabadulni. A csomag ettől kisebb lett - de alig egyszerűbb. Továbbra is meghatározó körülmény maradt, hogy egyik kérdésben sem lehetséges megállapodás, amíg nincs kilátás a többi eszköz korlátozására is. Ebben a mind összetettebb képletben erősödött meg újra egy amúgy régi elem szerepe: a hagyományos haderők kérdése. Az évtizedek alatt kiépített, szintén felettébb pusztító fegyveres erők nyugati vélemények szerint "éles" helyzetben - végsősoron - csakis nukleáris eszközökkel ellensúlyozható; emiatt a Nyugat elzárkózik Európa teljes atommentesítésétől. Szakértők szerint a a hagyományos haderő válik a tárgyalási láncolat egyik legfontosabb - kiinduló - szemévé. Mind inkább erre teszik a hangsúlyt Brüsszelben és Washingtonban, ahogy sejthetően Gorbacsov sem kizárólag a belső források - amúgy sürgető - tehermentesítése miatt jelentett be tavaly egyoldalúan félmilliós csapatcsökkentést. A szeptember 7-ikén folytatódó bécsi tárgyalás a csomag nagyonis fontos rekeszét veszi ismét szemügyre - azt, amely az egész csomag apránkénti szétbontásához meghatározó elemnek bizonyulhat. +++ Fóris György (MTI-Panoráma) 1989. szeptember 3., vasárnap 12:20
Vissza »