Rendszerváltás és az MTI

	Bécsi csomagbontogatás
1989. szeptember 3. (vasárnap)- Szeptember 7-ikén tovább folytatódik Bécsben az az alkudozás, amely - az európai biztonsági értekezletek folyamatában ugyan, de egyelőre VSZ-NATO keretek között - a hagyományos európai haderők csökkentésében próbál meg eredményre jutni. A konferencia újabb fordulója része egy nagyobb folyamatnak: csupán Európában körülpillantva több más leszerelési tárgyalás is zajlik ezzel párhuzamosan - például egyedül Genfben a hadászati rakétákról, a földalatti atomrobbantások beszüntetéséről, valamint a vegyi fegyverek felszámolásáról. E konferencia-dzsungelben néha már háttérbe szorul e sokféle tárgyalás nagyon is összefüggő jellege, s hogy az egész leszerelési problémakör egy masszívan összekapcsolódó katona- és világpolitikai csomagot alkot, amelynek alkotóelemei egyszerre fontosak egyenként, ugyanakkor értelmelmezhetetlenek egymástól elszakítva. Amikor, éppen húsz évvel ezelőtt, a kialakult stratégiai patthelyzetet felismerve (és - először - beismerve...) Helsinkiben tárgyalóasztalhoz ült az amerikai és a szovjet delegáció, és kezdetét vette a SALT-folyamat, a csomag látszólag sokkal áttekinthetőbb volt - bár már akkor sem volt egyszerűnek nevezhető. Akkoriban még lényegesen "kezelhetőbb" számú interkontinentális rakéta és főként nukleáris töltet létezett; Európa körzetében csak angol és amerikai tengeralattjárókon, valamint a Szovjetunió nyugati határai mentén voltak közepes hatótávolságú rakéták; és bár igaz, hogy eközben mindkét oldalon tömegével állították rendszerbe azokat a néhány száz kilométeres hatótávolságú, harctéri (többnyire tüzérségi) atom- fegyvereket, amelyek ma - egy "harmadik nullamegoldás" lehetséges alanyaiként - annyi vitát kavarnak, de nem voltak még például robotrepülők és szó sem volt űrbe telepített fegyverrendszerekről. Az idő - és a politika - azonban e helyzet ellen dolgozott. Akkoriban a Kreml külpolitikájának a talpköve még a kétpólusú világkép, az enyhülésben is mindenekelőtt a "nemzetközi osztályharcot" feltételező világlátás volt: ebből kiindulva Moszkva habozás nélkül lépett fel az "imperialista pozíciók visszaszorítására" Afrikában; tömegével telepítette új, korszerű rakétáit (SS-20...) nyugati határai mentén, és arra is kész volt, hogy százezer katonáját egy szomszédos országba vezényelje az ottani kormány "megsegítésére". Ma már tisztán látható: jelentős részben éppen ez a politika vezetett el a csomag szinte már kezelhetetlen méretűvé duzzadásához. (folyt.) 1989. szeptember 3., vasárnap 12:16
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »