Rendszerváltás és az MTI

	A radikálisok szerint ők a tömegek képviselői
London, 1989. augusztus 1. (BBC, Panoráma) - A hét végén összegyűlt Moszkvában a Népi Küldöttek Kongresszusának több mint 300 tagja, és csoportot alapítottak, bár határozottan állítják, hogy nem politikai pártról van szó. Ennek mibenlétét vizsgálja most meg munkatársunk: A népi küldöttek kongresszusa radikális tagjainak csoportja - amely a hét végén Moszkvában tartotta alakuló gyűlését - nem politika párt. Sokan tulajdonképpen tagjai a kommunista pártnak. Az egyesíti őket, hogy szerintük a peresztrojka haladása túl lassú, és szándékosan akadályozzák a pártgépezet tagjai, akik veszélyeztetve látják személyi érdekeiket. Interregionális csoportnak keresztelték magukat, és bíznak abban, hogy befolyást, nyomást tudnak gyakorolni a kongresszusban és a legfelső szovjetben. Az új szovjet parlament vitáinak élénksége ellenére világos, hogy a 2250 tag többsége konzervatív, ezek nem akarják felgyorsítani a reform folyamatát. Ezért a 316 tagból álló interregionális csoport véleménye az, hogy a konzervatívok képviselik az ellenzéket, míg ők maguk a tömegek szószólói. A csoport létszáma egyébként még gyarapodhat, mivel több küldött nem tudott eljönni a hét végi találkozóra. Mindenképpen van okuk az optimizmusra. A Gorbacsov és a peresztrojka előtti idők nem hivatalos - és éppen ezért illegális - csoportjaitól eltérően nemcsak radikálisan gondolkodó értelmiségiekről van szó. A találkozón ott voltak a szibériai és az ukrajnai szénbányászok képviselői, akik alaposan ráijesztettek sztrájkjukkal a moszkvai politikusokra. (folyt) 1989. augusztus 1., kedd
Vissza »

	- Szovjet fejlemények - 1.
A tegnap megválasztott öt elnök azonban nem a munkásosztály tagja. Jelcin hivatásos politikus, Andrej Szaharov atomfizikus - bár ellenzéki, polgárjogi kiállásáról ismert leginkább -, Jurij Afanaszjev történész, Gavril Popov közgazdász, Viktor Pan észtországbeli akadémikus. Meggyőződésük azonban, hogy a dolgozók nevében beszélnek, és alátámasztották nézetüket a nemrég lezajlott sztrájkokról, melyek arra mutatnak, hogy a munkásosztály kezd hangot adni elégedetlenségének a rossz életkörülmények, az alacsony életszínvonal miatt, ami a szovjet lakosság nagy részének osztályrésze. A csoport máris előállt egy konkrét követeléssel: a tömegtájékoztatást szabadítsák fel a kommunista párt ellenőrzése alól, továbbá szüntessék meg a belföldi útlevelek és utazási korlátozások rendszerét, és hogy minden állampolgárnak legyen meg a joga a határidő nélküli ingatlan bérleti szerződésére. Bár az interregionális csoport teljes joggal ellenzi, hogy politikai pártnak tekintsék, létrejötte felveti a többpártrendszer egész kérdéshalmazát. Gorbacsov ellenzi a többpártrendszert, de egy új politikai csoportosulás születése már maga is arra mutat, hogy a kommunista pártnak nincs válasza az élet minden problémájára, és meg kell adni a kifejezési szabadságot az eltérő véleményen levőknek. Igaz, hogy ez nem pluralizmus a nyugati értelemben, de amikor az újszülött csoport felnő, lehet, hogy politikai párttá érlelődik, sőt lehet, hogy addigra már lesznek testvérei is, bár egyelőre csak egészen szerény kezdetről van szó. Az új csoport egyik vezetője, Andrej Szaharov javasolta a Szovjetunió szerkezetének átalakítását, lazítását, mert a nemzeti, illetve nemzetiségi feszültség jelei sok helyütt tapasztalhatók. A Moldáviai Szovjet Köztársaságban több ezer ember tüntetett a helyi nyelv hivatalossá tétele érdekében. Másutt, nemrég Grúziában is volt nyugtalankodás: lehet a Szovjetunióból szovjet föderáció? A Szovjetunióban van 15 köztársaság, számos további autonóm vidék, amelyek a több mint száz nemzetiségi csoport kulturális igényeit szolgálják. (folyt.) 1989. augusztus 1., kedd
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	- Szovjet fejlemények - 2. folyt.
A valóságban a szovjet hatalom erősen Moszkva központú. A kisebbségek közül egyeseket csak az 1917-es októberi forradalom után szippantottak föl, másokat jóval később kebeleztek be - például a Balti-tenger menti Észtországot, Lettországot, Litvániát, Lengyelország keleti részét és két román területet, a mostani Moldáviai Köztársaságot. A glasznoszty és peresztrojka négy éve példátlan mértékben liberalizálta a szovjet uralmat és a kisebbségek felbátorodtak, követelik jogaikat. Több ezer ember tartott nemzetiségi tüntetéseket Kisinyovban, Moldávia fővárosában, e szovjet köztársaság létrejöttének 49. évfordulója alkalmából. Követelték, hogy az ő nyelvük legyen a köztársaság hivatalos nyelve, ne az orosz. Gorbacsov kormánya más-más módon válaszolt a nemzetiségi nyugtalanság különböző központjainak. Szigorú rendeletek születtek az örmények és azerbajdzsánok közötti összetűzések eredményeképpen, és bevezették a központi irányítást a vitatott területen, Karabahban. A biztonsági erők véres túlkapásokkal nyomták el Grúziában a zavargásokat. Moszkva nagyméretű engedményeket tett a balti államokban, amire a legutóbbi példa a legfelső szovjet múlt heti döntése, hogy nagyobb fokú gazdasági autonómiát adnak ezeknek az államoknak. A közelben lévő Kalinyingrád vidékén, amely azelőtt a régi német Kelet- Poroszországhoz tartozott, szovjet részről állítólag foglalkoznak a gondolattal, hogy új autonóm köztársaságot hoznak létre a német származású szovjet állampolgárok részére. Ez esetleg kielégítené ennek a kisebbségnek a törekvéseit, és alábbhagyna a Nyugatra kivándorló népi németek áradata. (folyt.) 1989. augusztus 1., kedd
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	- Szovjet fejlemények - 3. folyt.
De milyen messze tud Gorbacsov menni anélkül, hogy kockáztatná a szovjet birodalom darabokra hullását? Még a balti államok függetlenségének visszaadása is csak újabb centrifugális erőket szülne. Andrej Szaharov polgárjogi aktivista azt javasolta, hogy az örökbe kapott sztálini modell helyére lépjen egy lazább konföderáció, amely valóban önkéntes érdekegységen alapszik, ami elvben nagyon szépen le van fektetve a szovjet alkotmányban. Szaharov azt mondja: a 15 köztársaságnak adjanak maximális függetlenséget egy konföderáción belül, melynek működési köre a honvédelemre, külpolitikára és közlekedésre szorítkozna. Ez az elképzelés esetleg tetszeni fog Gorbacsovnak, mint liberális megoldás, de mérlegelnie kell a lehetőségekkel szemben, hogy az engedmények csak újabb szeparatizmusnak adhatnak tápot. Ellenfelei viszont úgy érzik, hogy csak a rendőri hatalom acélkötelei adnak igazi stabilitást, és ezt sokkal jobb megoldásnak tartják, mint a kísérletezést a devolúcióval és a demokráciával. +++ 1989. augusztus 1., kedd
Vissza »