Rendszerváltás és az MTI

	A prágai per tanulságai
----------------------- München, 1989. augusztus 30. (SZER, Magyar híradó) - A baráti országról valóban baráti szándékaik nyilvános kifejezéséért kiutasított két magyar állampolgár ügye - ami a történet eseményoldalát illeti - lezárult. Következhet a tanulságok levonása. A Népszabadság számára ez úgy hangzik, hogy "a csehszlovák-magyar barátság és együttműködés túlon túl fontos ahhoz, hogy bárki megzavarhassa." Az érintettek tanulsága más. - Deutsch Tamást hallják: - Én azt hiszem, hogy egyelőre még végleges politikai következtetéseket nagyon nehéz levonnom. Én a mai nap folyamán próbáltam átolvasni az összes napilapot ami megjelent a letartóztatásunk óta. Igazándiból még mindig nem lettem - azt hiszem - teljes mértékben tájékozott, hogy mi történt itthon, és milyen volt a nemzetközi visszhangja ennek az egész ügynek. Amit már most el tudnék mondani, az egy nagyon fontos tapasztalata, hogy ezekben az ügyekben a legkevésbé az ember számít. Itt az én személyes sorsom - azt hiszem - legkevésbé sem érdekelte a csehszlovák hatóságokat, sem a politikai szerveket, sem a rendőri szerveket. Egy egészen nyilvánvaló politikai huzavona, egy politikai küzdelem tárgya, alanya voltam, vagy voltunk a Gyurival mindketten ebben az ügyben. Én azt hiszem - és ez a megható számomra -, hogy Magyarországon azonban a barátaim, az ismeretlenek, egyáltalán az értem és értünk aggádó magyar emberek velem törődtek, a Gyurival törődtek, a személyünkkel törődtek. (folyt.) 1989. augusztus 30., szerda
Vissza »

	- A prágai per tanulságai - 1. folyt.
Még egy másik nagyon fontos politikai tapasztalat, hogy a még működő kelet-európai post-sztalinista diktatúrák nagyon ügyesen és meglepő találékonysággal tudják a saját maguk diktatórikus módszereit a jogszerűség leplével borítani. Igazándiból el kell mondanom, hogy a cseh hatóságok a velem szemben eljáró cseh belügyi, ügyészi és bírói személyek mintegy 90 százalékban több mint korrekt módon jártak el velem. Igazándiból a háttérben a politikusok, az újságírók voltak azok, akik szinte gyűlöltek. Szinte a Gyuri és az én személyem volt az első számú közellenség ott kint Prágában és egész Csehszlovákiában. Amit velünk csináltak, az jogi szempontból abszolút kifogásolhatatlan. Az természetesen egy más kérdés, hogy azok a cseh jogszabályok, amelyek alapján minket végül is pénzbüntetésre, de elítéltek, ezek a cseh jogszabályok ellentében a magyarral mindenfajta olyan nemzetközi emberi jogi szerződés ellen vannnak, amit maga Csehszlovákia is aláírt. Ez a kérdés - azt hiszem - egy más lapra tartozik, azonban azt még egyszer el kell mondanom, hogy korrekt módon jártak el velünk. Természetesen azt nem mondhatom, hogy kellemes volt a kinttartázkodásunk. Egészen röviden azt szeretném mondani: embertelenek a csehszlovák börtönállapotok. - Kerényi György, a Magyar Munkásszolidaritás lengyelországi képviselője a következő tanulságot vonta le: (folyt.) 1989. augusztus 30., szerda
Vissza »

	- A prágai per - 2. folyt.
- Én azt több helyen is hangsúlyoztam, hogy ez egy koncepciós per volt - koncepció nélkül. Tehát egy széthulló, sztálinista beállítottságú rendszer, amelynek azért elég erős a talapzata, de a falai azért már düledeznek, repedeznek, s megpróbál a gondolat ellen védekezni. Tehát mindenképpen tanulság számomra az, hogy eltúlozták a szerepünket, s ezzel csak saját maguknak ártottak. Hangsúlyozom, hogy nem akartunk hősök lenni. Én legalábbis nem, de azt hiszem, Tamás nevében is beszélhetek, hogy ő sem akart hős lenni. Egyszerűen egy bocsánatkérést akartunk közvetíteni, ami másképp nem juthatott volna el a cseh és a szlovák emberekhez. Biztos, hogy tanulságokkal járt ez a prágai "szereplés". Hogyha - ezt azt hiszem, a Tamás is többször elmondta, de ez az én véleményem is - Magyarországon lenne visszarendeződés, akkor ez körülbelül úgy nézne ki, mint ahogyan most Prágában a helyzet él. Amit még hozzáteszek, hogy biztos hogy hozzáállásom diplomatikusabb lesz. Ez nem jelenti azt, hogy megtagadnám eddigi énmagamat, vállalni fogom az eddigieket, és nem akarok eltérni attól az úttól, amin lépek és léptem. Megpróbálok továbbra is megfelelni az elvárásoknak. Szeretném az egyetemet tovább vinni, mivel lengyel- és számítástechnika szakos hallgató vagyok Lódzban. Szeretném apai és férji minőségemet is tovább gyakorolni. Tehát magánember is szeretnék azért maradni, ha lehetséges, de elköteleztem magam a Szolidaritásnak, mint szakszervezetnek, és biztos hogy tovább fogom folytatni a Szolidaritásban is a munkámat. +++ 1989. augusztus 30., szerda
Vissza »