|
|
 |
|
 |
Világháború - lengyel átértékelés (1.rész)
|
Varsó, 1989. augusztus 30. szerda (MTI-Panoráma)
Lengyelország a lehető legünnepélyesebb formában emlékezik meg a
II. világháború kitörésének 50. évfordulójáról, amely lengyel
évforduló is: a hitleri hadigépezet első áldozata az 1939.
szeptember elsején megtámadott Lengyelország volt.
A II. világháború kitörésének évfordulóiról eddig is
megemlékeztek a lengyelek, a mostani kerek évfordulóra azonban
rányomják bélyegüket az országon végig söprő politikai változások,
azaz - oly sok mással együtt - a II. világháborút is átértékelik,
illetve már átértékelték.
Néhány alapkérdésben évtizedek óta változatlan a lengyel
értékelés. A hivatalos állásfoglalások mind hangsúlyozzák, hogy
Lengyelország volt a hitlerizmus első katonai áldozata, a lengyel az
egyetlen nép, amely a II. világháború idején mindvégig harcolt a
Harmadik Birodalom ellen, és arányosan Lengyelország szenvedte el a
legnagyobb emberveszeteségeket; 1000 lakosából átlag 220-at
veszített el, míg a Szovjetunió esetében ez az arányszám 116.
Valamennyi állásfoglalás alaptétele az, hogy a II. világháború után
kialakult európai és ezen belül a lengyel határok sérthetetlenek.
Szinte minden más kérdésben azonban alapvető átértékelésre kerül
sor, egyfajta válaszként az 1945 után kialakított hivatalos
történelemszemlélet dogmatizmusára és a politikai érdekekhez való
konjunktúrális alkalmazkodásra. A háborút megelőző időszak új
történelmi értékelése szerint az első világháború után létrejött
lengyel állam és annak külpolitikája nem volt vétkes abban, hogy az
ország valódi, tettekre kész szövetségesek nélkül, szinte teljesen
magára maradva lépett háborúba, úgy, hogy szinte egyszerre két
agresszió célpontja lett, nyugatról és keletről, Németország,
illetve a Szovjetunió részéről. Évtizedekig kellet várni arra, hogy
a hivatalos lengyel történelemírás is elítélje a szeptember 17-i, a
korábbi szovjet-német megállapodáson alapuló szovjet
,,határkiigazítást,,, és visszautasítsa azt a hivatalos szovjet
magyarázatot, amely szerint akkor már nem létezett a lengyel állam,
az országnak nem volt kormánya. (folyt.)
1989. augusztus 30., szerda 16:46
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek (08.30-09.18) - A paktum
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"A Nemzeti Kerekasztal politikai egyeztető bizottságának ülésén Kósáné Kovács Magda nyilatkozatot olvasott fel. Ennek lényege az volt, hogy a SZOT elnöksége a tárgyaló küldöttségek részvételét felfüggeszti. Ezt követően sor került a körülmények mérlegelése után a küldöttség meghatalmazásának végleges visszavonására. Ezzel a SZOT a tárgyalásokon való részvételét befejezte. Somogyvári István bejelenti: az MSZMP szükségesnek tartja, - hogy még ebben az évben, de mindenképpen az országgyűlési választások előtt - a köztársasági elnöki funkció létrehozását. Antall József szerint az államfői, illetve köztársasági elnöki intézmény bevezetését az 1946. évi első törvénycikkben foglaltaknak megfelelően kell eszközölni."
Lovas Zoltán:
Jöttem láttam győztek (08.15-08.30) - Prágai bikaborjak
"Magamban levontam az egész ügy tanulságát: még egyszer olyan eseménysort nem indítok el, aminek nem látom a végét... átléptem azt a küszöböt, amit egy pártsemleges újságíró nem léphetett volna át.... a változás hamarosan teljesen új pályára állított."
SZER-hallgató telefonja:
"(ZENEÉRTŐ) "Jó estét kívánok! A legutóbbi Zene - Szó adásában Hajnal László Gábor foglalkozott a halálbüntetés kérdésével eltörölni vagy megtartani Magyarországon? Azt állította, hogy ő nem foglal ebben állást, holott van határozott álláspontja Azt hiszem, aki végighallgatta eszmefuttatásait, az könnyen rájöhetett, hogy ő a halálbüntetés pártolója, de ez mellékes. Csak hát nem szeretem az ilyen átlátszó trükköket. Na most, egy kitétele volt, ami miatt,.ami ellen tiltakoznom kell. Éspedig az, hogy úgynevezett humanisták azzal érvelnek a halálbüntetés ellen...hát bocsánatot kérek, én nem tartom magamat úgynevezett humanistának, hanem valódi humanistának, s én határozottan a halálbüntetés ellen vagyok, mert az én nevemben az állam ne gyilkoljon, ne öljön meg senkit."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|