Rendszerváltás és az MTI

	Ne legyünk menedzser-társadalom
Budapest, 1989. augusztus 30. (MTI-Press) - A hatvanas években divat volt Galbraith nyomán arról beszélni, hogy a tőkés társadalom megszűnt, átalakult menedzser-társadalommá, a tőkés már csak formai tulajdonos, a döntéseket a menedzserek hozzák. Ez a felfogás a mi hatóságok által irányított gazdaságunkban progresszívnek tűnt, hiszen nálunk is az jellemzett minden gazdasági reformtörekvést, hogy több hatalmat kell adni a vállalati vezetőknek, azaz a menedzsereknek. Inkább a divatokkal szembeni ellenérzés folytán jutottam el odáig, hogy a szocialista társadalomban is egyértelműen el kell választani a nagyvállalati szektorban a tulajdonos, a mendezser és a munkás funkcióit. Azt jóval később volt alkalmam megismerni, hogy a menedzserek hatalma a fejlett tőkés államokban sem valós, hogy a tulajdonosi hatalom a modern fogyasztói társadalmakban jobban és hatékonyabban érvényesül, mint a klasszikus kapitalizmus magántőkései esetében. alc. Hatalom és döntési jog Nézzük tehát, hogyan érvényesül a menedzserekkel szemben a tulajdonosi hatalom a modern tőkés társadalmakban. Abban Galbraith-nak igaza volt, hogy a vállalati stratégiát érintő kérdésekben a nagyobb hozzáértés és az előterjesztési jog a menedzserek kezében van. A hatalom azonban ebben az esetben sem azonos a döntési joggal. A döntési jog valóban érdemben a mendezsreké, tehát ők a saját véleményüket általában képesek elfogadtatni a tulajdonosi kollektívával, a részvényeseket képviselő közgyűléssel vagy az igazgatótanáccsal. Ez azonban még nem hatalom. Ha a tulajdonos azt tapasztalja, hogy a menedzser rossz javaslatokat terjesztett elő, rossz döntéseket javasolt, akkor gyorsan megszabadul tőle. Az ilyen vezetőnek nem könnyű elhelyezkednie, más tulajdonosi kollektíva sem alkalmaz szívesen olyan menedzsert, akiről kiderült - akarva-akaratlanul, de végeredményben -, hogy félrevezette a tulajdonosokat. A menedzser jövedelme, presztizse, karrierje tehát attól függ, hogyan szolgálta a tulajdonosok érdekeit. Az eset teljesen hasonló a miniszterek esetében is. A miniszter ugyan nagy hatáskörrel rendelkezik, de ha nem szolgálja a nevének megfelelően a hatalmat, akkor nem marad miniszter. De ez elmondható a képviselőkre is: ők gyakorolják a tényleges hatalmat, de ha a választók rájönnek, hogy nem az ő érdekeiket védik, nem választják meg újra őket. (folyt.) 1989. augusztus 30., szerda 13:10
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »