|
|
|
|
A tőkeimport realitása 2.
|
E két feltétel sokkal fontosabb, mint mindaz, amit a kormányzat kedvezményként adhat. Ezt az állítást jól bizonyítja az a tény, hogy az elmúlt évtizedekben a tőke világpiacán az országok közötti tőkemozgás legalább 90 százaléka a fejlett országok között történik, a kevésbé fejlett országok irányába lényegesen kisebb a tőkemozgás, mint a kevésbé fejlettebbektől a fejlettek felé. Eddig még nem volt arra példa, hogy a klasszikus tőkekedvezmények biztosítása jelentős tőkeimportot eredményezett volna. Az illetékesek azonban nem tanulnak a tényekből, ma is azt hiszik, hogy a tőke oda áramlik, ahol olcsóbb a munkaerő, ahol kedvezőbbek az adózási feltételek. Ez a feltételezés, mint sok más tévhitünk, még igaz volt a múlt században, de egyáltalán nem igaz napjainkban. alc. A hazai vállalkozó nem kerülhet hátrányba Van azonban más kifogásom is: élesen ellenzek minden olyan kedvezményt, amely megkülönböztetést jelent a hazai működő tőkével, valamint az új hazai beruházókkal szemben. Tarthatatlannak tartom azt, hogy a hazai tőke nemzetközi mértékkel mérve is nagyon súlyos adóterhet viseljen, a külföldi számára pedig hazánk adóparadicsom legyen. Minden gazdasági és erkölcsi alapot nélkülöz az a gyakorlat, hogy a hazai tőke viselje a külföldi tőke működésével járó kedvezmények terheit. Ha egy országban nem elégségesek a külföldi tőkének azok a feltételei, amelyek mellett a magyar gazdaságban a tőke működik, akkor nem is szabad becsábítani. Hibás az a rendszer, amelyben a magyar vállalatoknak csak azért érdemes külföldi tőkével társulniuk, hogy adókedvezményekben részesüljenek. A kiskapukat gyorsan felismerő magyar leleményesség azt fogja eredményezni, hogy az országban minden magyar vállalatnak lesz vegyesvállalati ága is, és a nyereségét oda fogja átkönyvelni, hogy kevesebb adót kelljen fizetnie. Ezt akkor is megteszi, ha az a társadalom szempontjából előnytelen. Tételezzük fel, hogy egy vállalatnak 200 millió forintos nyeresége van. Ma abból 110 lenne az adólevonás. Alakít egy vegyesvállalatot jelentéktelen nyugati tőkerészesedéssel és oda ügyeskedi át a nyereségének felét. Ezen 50 milliót keres. Ebből hajlandó a nyugati partnernek 20 milliót átengedni, akinek a beruházása így vonzó lesz, csak a magyar társadalmat éri veszteség. Erkölcsileg is megengedhetetlennek tartom a magyar fél számára hátrányos megkülönböztetéseket. Miért legyen egy tőkéssel szemben hátrányos helyzetben az, aki magyar? Élesen rávilágít a helyzet fonákságára az a példa, amikor egy "külföldre szakadt hazánkfia" és egy itthon maradt magyar együtt ruház be: gazdaságilag jutalmazzuk azt, aki elment. (folyt.)
1989. augusztus 29., kedd 12:04
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|