Rendszerváltás és az MTI

	Ankara leeresztette a sorompókat (1.rész)
Szófia, 1989. augusztus 22. (MTI-Panoráma) - Bulgáriát több mint 300 ezer muzulmán hitű állampolgára hagyta el május óta, amikor - az Észak-Bulgáriában halálos áldozatokat is követelő zavargások után - valóságos ,,utazási hisztéria,, robbant ki lakosságnak ebben a rétegében. További 300 ezerről mondják, hogy bent van az útlevélkérelme. Az úticél minden esetben - Törökország. Ám, hogy hányan fognak még ideutazni, arra nehéz lenne a válasz, mert Ankara kedden hajnalban leállította a befogadásukat. A szófiai rádió reggeli helyszíni tudósítása szerint mintegy 3000 személygépkocsi vesztegel a határ bolgár oldalán, többször ennyi utasával. A déli tudósítás szerint vannak, akik maradnak és remélik, hogy ,,hátha...,, Mások visszaindultak korábbi lakhelyükre. A bolgár-török konfliktus hátterében az áll, hogy Törökország - és a bulgáriai muzulmánok közül azok, akik magukat töröknek tartják - bizonyos jogokat követelnek a török kisebbség számára. Ilyen kisebbség létét azonban a bolgár vezetés nem ismeri el. Arra hivatkozik, hogy az ország török uralom alóli felszabadulását (1878) követően több mint egy millió török távozott, majd egy, a 70-es évek közepéig érvényben volt kétoldalú egyezmény keretében további mintegy 130 ezer ember települt Törökországba. Másrészt: nincs egyetlen olyan bolgár-török vagy nemzetközi egyezmény sem, amelyben említés történnék ,,bulgáriai török kisebbségről,,. Következésképpen: ilyen nem létezik... A kérdés nem ennyire egyszerű: a 60-as években és a 70-es évek elején mindenki elismerte itt a török etnikum jelenlétét. E sorok írójának első tudósítói mandátuma Bulgáriában 1963-ban kezdődött, s jól emlékszik rá - könyvben is megírta -, hogy az ország lakosságát akkor ilyen szempontból három kategóriába sorolták. Mind a történettudomány, mind a politika beszélt keresztény eredetű bolgárokról, mohamedán bolgárokról és törökökről. Dzsebeli házigazdáim 1965-ben büszkén dicsekedtek el, hogy a bulgáriai törököknek olyan lehetőségeik vannak, amilyenek a kapitalizmus idején a bolgároknak sem voltak. Az idő tájt az országban három török színház működött, újság jelent meg, nemzetiségi írók és költők köteteit adták ki törökül. Török nyelvű iskolák akkor sem voltak. (folyt.) 1989. augusztus 22., kedd 14:48
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Ankara leeresztette a sorompókat (2.rész)
Aztán ez megváltozott. Öt éve bolgárosították a török neveket: az ilyen embereket hivatalosan ,,visszaállított nevűekként,, emlegetik, arra utalva, hogy a török nevük nem volt ,,valódi,,. Az érintetteknek erről más a véleményük. A zavargásokba torkollott májusi tüntetések mindenekelőtt a török neveket követelték vissza, ez bolgár sajtóbeszámolókból is kiderült. És elkezdődött az itt olykor ,,utazási hisztériának,, nevezett tragikus jelenség. A távozókról eleinte azt írták, hogy könnyen manipulálható, képzetlen, naív emberek, akik felültek a fűt-fát ígérő ankarai propagandának. Mára azonban világos: a Törökországba távozottak között jócskán vannak munkások és értelmiségiek - orvosok, mérnökök, újságírók - is. És feltehetően párttagok is. Egyes értesülések szerint kezdtek felkerekedni azok a Szmoljan környéki mohamedánok, akik pedig nem tartották magukat töröknek. Az ankarai vezetés és a török propaganda negatív szerepe a bulgáriai ,,utazási hisztériában,, kétségtelen, hisz minden jóval hitegette őket. Az mégis kérdés: egyedül ez a propaganda elérte volna-e - amiről a Rabotnicseszko Delo hétfői száma számolt be -, hogy infarktus előtti állapotban levő vagy más súlyosan beteg emberek az orvos figyelmeztetése ellenére elutazzanak Törökországba; hogy ugyanezt tegye - botorkálva - egy vak házaspár; hogy a fiatal anya elhagyja az utazás közben, bolgár földön szült gyermekét azzal, hogy ,,odaát majd szül másikat...,, Ám a török határt kedden lezárták. Szófiai kommentárok szerint ,,ez az ankarai döntés véget vet egy mítosznak, amelyet makacsul és folyamatosan tápláltak a bolgárellenes propaganda szervezői. Nevezetesen annak, hogy Törökország a bulgáriai muzulmánok igazi hazája,,. ,,A bolgár politika változatlan marad - olvasható. - És nem változik a bánásmód azokkal az emberekkel sem, akik el akartak menni: visszatérnek munkahelyeikre, visszaköltöznek szép házaikba. S bizonyára gyorsan megértik majd, hogy hálásnak kell lenniük a sorsnak, mert megmenekülhetnek az élet legsúlyosabb megpróbáltatásaitól.,, Bárcsak így lenne... +++ Nagy Károly (Szófia), MTI-Panoráma 1989. augusztus 22., kedd 14:49
Vissza »