 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Felhívás
"A Csehszlovák Szocialista
Köztársaság budapesti nagykövetsége előtt kedd óta tiltakozó
emberjogi aktivisták nyomatékosan kérnek mindenkit, hogy a Prágában
fogva tartott barátaink érdekében mindenféle politikai, vagy
bármilyen más egyéb kalandor akciótól tartózkodjanak
Budapest, 1989. augusztus 25.
A felhíváshoz egységesen, egyetértve csatlakozott a Fidesz és a
Szolidaritás Szakszervezeti Munkásszövetség."
Deutschlandfunk:
Beszélnek a menekültek
"Aznap este egy másik falunál akartuk megkísérelni a
határátlépést. Autónkat egy paraszt telkén állítottuk le. A kutyák
hangosan ugattak. A férfi kinézett az ajtón. Mivel korábbról jó
emlékeink voltak a magyarokról, nem gondoltunk semmi rosszra.
Hasonló helyzetben mi is megértést tanúsítanánk, gondoltuk
magunkban, és útnak indultunk. Két órát gyalogolhattunk a sötétben.
A szúnyogok össze-vissza csípkedtek bennünket. Már azt sem tudtuk,
hol járunk. Aztán egy osztrák falu fényeit láttuk. Gondoltuk,
sikerült. Eliszonyodtunk, amikor két magyar határőr lépett ki a
bokrok mögül. Egy farkaskutyát vezettek pórázon."
|
|
|
|
|
|
 |
- Német menekülők - 3. folyt.
|
Mi a Balatonon nyaraltunk. Augusztus 18-ikán Pestre utaztunk, és
felkerestük a zugligeti templomot, ahol a Máltai Segélyszolgálat
menekülttábora van. Egy nappal a piknik előtt érkeztünk meg, így
rövid volt az idő ahhoz, hogy döntsünk. Ráadásul lekéstük az
indulást. Persze azt sem szabad elhallgatni, hogy bizalmatlanok
voltunk a keletnémet állambiztonsági szervek tevékenysége miatt.
Emiatt sokan el sem indultak Sopronba, hanem ki akarták várni, hogy
mi történik.
Elhatároztuk aztán, hogy egy hasonló akciót, hasonló
nagyságrendű akciót hajtunk végre Magyarország nemzeti ünnepén. Úgy
véltük, mennél több résztvevő jön össze, annál biztosabb a
határátlépés. Végül is jó sokan összeverődtünk. 20 személyautónk
volt. Nem sokkal 12 után indultunk el, külön csoportokban.
Szentgotthárdnál találkoztunk újra. Mellékutakon egészen a határig
autóztunk. Az őrtoronynál megállítottuk a kocsisort és, átszöktünk a
határon. Két határőr jött utánunk. Lőttek is, de ez csak
figyelmeztető lövés volt. Az őrtoronyból ránk kiáltottak ugyan, de
mivel csoportunk 70 főből állt, e kiabálásnak nem volt hatása.
Erősnek éreztük magunkat a csoportban. Szerintem a munkaképes
lakosság 30-40 százaléka lenne képes hasonló lépésre.
A csoportban, amelyikkel menekültünk, sok olyan ember volt, akik
jelentősebb nagyságrendű tulajdont hagytak vissza. A materiális
érték nem lehet minden. Ezek az emberek magasabbra értékelik a
szabadságot, mint az anyagi javakat. Sok ember kisüzemet hagyott
ott, mások családi házat, több járművet. Figyelembe kell azt is
venni, hogy ezek az emberek, akik jelentős anyagi javakat szereztek,
igen sokat teljesítettek a társadalom javára, és itt a Szövetségi
Köztársaságban is azon fognak fáradozni, hogy teljesítményükkel
hasonló jövedelemhez jussanak. (folyt.)
1989. augusztus 25., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|