 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Felhívás
"A Csehszlovák Szocialista
Köztársaság budapesti nagykövetsége előtt kedd óta tiltakozó
emberjogi aktivisták nyomatékosan kérnek mindenkit, hogy a Prágában
fogva tartott barátaink érdekében mindenféle politikai, vagy
bármilyen más egyéb kalandor akciótól tartózkodjanak
Budapest, 1989. augusztus 25.
A felhíváshoz egységesen, egyetértve csatlakozott a Fidesz és a
Szolidaritás Szakszervezeti Munkásszövetség."
Deutschlandfunk:
Beszélnek a menekültek
"Aznap este egy másik falunál akartuk megkísérelni a
határátlépést. Autónkat egy paraszt telkén állítottuk le. A kutyák
hangosan ugattak. A férfi kinézett az ajtón. Mivel korábbról jó
emlékeink voltak a magyarokról, nem gondoltunk semmi rosszra.
Hasonló helyzetben mi is megértést tanúsítanánk, gondoltuk
magunkban, és útnak indultunk. Két órát gyalogolhattunk a sötétben.
A szúnyogok össze-vissza csípkedtek bennünket. Már azt sem tudtuk,
hol járunk. Aztán egy osztrák falu fényeit láttuk. Gondoltuk,
sikerült. Eliszonyodtunk, amikor két magyar határőr lépett ki a
bokrok mögül. Egy farkaskutyát vezettek pórázon."
|
|
|
|
|
|
 |
Bulgária: a nemzetiségi kérdés másik oldala (1.rész)
|
Nagy Károly, az MTI tudósitója jelenti:
Szófia, 1989. augusztus 25. péntek (MTI-tud.) - Az 1878. évi berlini kongresszus igazságtalanul a független bolgár állam határain kívül rekesztette a bolgár népesség csaknem egyharmadát - emlékeztet legutóbbi számában a Pogled című szófiai hetilap, amely szerint ,,míg nyugaton és keleten mások sokkal jelentéktelenebb kisebbségek sorsával is törődnek, a bolgárok csendben, személyes keserűségként kezelik ezt a kérdést. Pedig a földrészen egyetlen más nép sem fizetett ennyire drága árat a nemzetközi együttműködésért és a jószomszédságért,,.
A Pogled cikkírója úgy véli, ideje abbahagyni a hallgatást,
ideje szembenézni a problémával. Maga azonban a határokon kívül élő
bolgár nemzetiségűek közül csupán egyet említ konkrétan, amelynek
kérdése a bolgár-török nemzetiségi vitában már nyíltan felvetődött.
A június 22-i nemzetközi sajtóértekezleten hangzott el, hogy míg
bulgáriai török kisebbségről soha egyetlen nemzetközi vagy kétoldalú
kormányközi megállapodásban nem esett szó, szerepelt viszont ezekben
törökországi bolgár kisebbség. Ez mintegy 400 ezer lélekszámú volt
Kelet-Trákiaban (a mai Edirne környékén), mostanáig azonban alig
800-1000 fő maradt belőlük.
Más írásokban említődött a szovjet Moldáviában élő, s ugyancsak
300-400 ezresnek becsült bolgárság - az Oszmán uralom elől oda
menekültek útódai -, amelynek léte most úgy vetődött fel, hogy egyes
- hivatalosan is cáfolt - híresztelések szerint őket (és a
földrengéskor otthonukat veszített örményeket) kivánják betelepiteni
a Bulgáriából eltávozott muzulmánok kiürült falvaiba. Valamikor nagy
tömegben éltek bolgárok Észak-Görögországban, ahol szláv macedonok
létét máig nem ismerik el. Görög miniszter hangsúlyozta e sorok
írójának, hogy aki a földrajzi térségnek tekintett Macedóniában a
szláv etnikumhoz tartozott - ideértve a mai jugoszláviai Macedon
Köztársaságot is -, azt a második világháborúig mindenki bolgárnak
tekintette, és joggal... Vannak bolgárok a jugoszláviai
Pirot-Dimitrovgrad térségében és a romániai Bánátban is. Utóbbiak -
máig megfogyatkozott - csoportja azoknak a bolgár katolikusoknak a
maradékai, akik szintén a török üldöztetések elől menekülve kaptak
menedéket az akkori Magyarországon. Legnagyobb településük Vinga és
Óbesenyő volt. (folyt.)
1989. augusztus 25., péntek 09:21
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|