|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Felhívás
"A Csehszlovák Szocialista
Köztársaság budapesti nagykövetsége előtt kedd óta tiltakozó
emberjogi aktivisták nyomatékosan kérnek mindenkit, hogy a Prágában
fogva tartott barátaink érdekében mindenféle politikai, vagy
bármilyen más egyéb kalandor akciótól tartózkodjanak
Budapest, 1989. augusztus 25.
A felhíváshoz egységesen, egyetértve csatlakozott a Fidesz és a
Szolidaritás Szakszervezeti Munkásszövetség."
Deutschlandfunk:
Beszélnek a menekültek
"Aznap este egy másik falunál akartuk megkísérelni a
határátlépést. Autónkat egy paraszt telkén állítottuk le. A kutyák
hangosan ugattak. A férfi kinézett az ajtón. Mivel korábbról jó
emlékeink voltak a magyarokról, nem gondoltunk semmi rosszra.
Hasonló helyzetben mi is megértést tanúsítanánk, gondoltuk
magunkban, és útnak indultunk. Két órát gyalogolhattunk a sötétben.
A szúnyogok össze-vissza csípkedtek bennünket. Már azt sem tudtuk,
hol járunk. Aztán egy osztrák falu fényeit láttuk. Gondoltuk,
sikerült. Eliszonyodtunk, amikor két magyar határőr lépett ki a
bokrok mögül. Egy farkaskutyát vezettek pórázon."
|
|
|
|
|
|
|
Ausztria: Hogyan segítik a menekülőket? (1. rész)
|
1989. augusztus 25. (APA-MTI-Panoráma) A Magyarországról Ausztriába távozni akaró NDK-állampolgárok helyzete sokkal drámaibb, mint ahogy azt a hírek alapján gondolni lehetne. Nincs mindenkinek barátja, vagy ismerőse Magyarországon, aki segíthetne az átjutáshoz szükséges ,,kiskapu,, megtalálásában. Minden kis információért nagyon hálásak, hát még ha ,,hivatásos segítővel,, találkoznak. Bármiféle kockázatot vállalnak, hogy átjuthassanak - írja az APA osztrák hírügynökség munkatársa, aki egy napot együtt töltött egy osztrák ,,hivatásos segítővel,,. Az első helyszín egy soproni kemping. Semmi nem emlékeztet arra, hogy az emberek szabadságukat jöttek volna eltölteni itt. A sátrak jó részét láthatóan hanyat-homlok menekülve hagyták hátra gazdáik: félig üres bőrönd, vastag kulcscsomó, szétdobált élelmiszer mindenfelé. Mintegy 30 gazdátlan, DDR-jezésű gépkocsi. Nagyobb részük roncs, és ingyenes alkatrészutánpótlást jelent a helyi ,,sakálok,, számára: a kerekeket leszerelték, az ajtókat leemelték, és hiányzik a többi mozdítható alkatrész is. Az egyik Trabant kesztyűtartójában megindító levélke: ,,Az utánfutó Reiner H. úré B.-ből. Kölcsönadta. Az is lehet, hogy visszaviszik az NDK-ba, vagy esetleg valaki magával viszi,,. Az utánfutónak persze már se híre, se hamva. A gyerekek mindenesetre jókat játszanak az autókkal. Az egyik nyomorúságos kis sátor előtt három fiatalember bizalmatlanul méregeti, ahogy közeledünk feléjük. Azt mondják, a Balatonnál voltak és most hazafelé igyekeznek. Az út persze egyáltalán nem Sopronon keresztül vezet Társam, aki a menekülőket segíti, egyenesen rákérdez, és akkor már egyenes válasz érkezik: ha megoldható, természetesen átmennének. Mutatják az NDK-ban nyomott Ausztria-térképüket is - ezzel bizony még egy tősgyökeres osztrák is eltévedne. Hamar megállapodunk, hogy este nyolckor újból találkozunk, és addigra útra készen állnak. De csak ketten, mert a harmadiknak vissza kell térnie hazájába, hogy befejezze a szakmunkásképzőt. Osztrák barátunk, aki segít a fiúkon - és persze sok más távozni óhajtón is - érthető módon nem kívánja felfedni kilétét. Annyit azonban elárul, hogy nem pénzért teszi a ,,dolgát,,. Aki pénzt kér az ilyen segítségért, az ,,mocskos disznó,,. 1956-ot, az akkori menekülési hullámot egészen közelről élte meg, s azóta egy cél vezérli: mindenkit átsegíteni, aki távozni akar. ,,A magyarok legfeljebb lecsuknak három napra. A negyediken aztán folytatom,, - teszi hozzá. (folyt.)
1989. augusztus 25., péntek 08:32
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|