 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Kecskemét tanácselnökének nyílt levele Németh Miklóshoz
"Kérem miniszterelnök elvtársat, hogy a következőkben ismertetett
tények alapján vizsgáltassa meg a laktanyákkal összefüggő
állásfoglalás városunkat érintő részét. Úgy gondoljuk, hogy csak
ezen teljes körű információk birtokában születhet végül is etikus,
jogszerű és a város közvéleménye részéről is elfogadható megoldás."
BBC, Panoráma:
A Fekete Doboz tervei
"Munkatársuk, Pesti László felvételeket készített a prágai
Vencel téren. Ezekből sikerült-e valamennyit kijuttatni
Csehszlovákiából?
- Igen. Már másnap reggel, azaz kedd reggel megkaptuk. Mécs
Mónika, a barátnője kapta el a felvevőgépünket, amikor éppen őt
elvitték, és aznap este már elindultak az anyaggal, illetve a
felvevőgéppel Budapestre, amit reggel megkaptunk, és tegnap este a
Magyar Televízió hiradójában én már tudtam csinálni ebből egy rövid
anyagot."
|
|
|
|
|
|
 |
- A Petőfi-ügy - 1. folyt.
|
Sok száz kiskőrösi nézte tegnap este a szűknek bizonyult és
kibírhatatlanul forró művelődési házban a Morvai Ferencék
expedíciójáról készült filmet, és hallgatta azt a néma sikolyt,
amellyel a védtelenül kitakart és leleplezett csontváz kérdezte:
miért most jöttetek? Miért temettetek el akkor élve Fehéregyházán,
és miért hagytátok, hogy fogságba hurcoljanak? Miért nem jöttetek
értem és miért adtátok férjhez máshoz a feleségem?
Petőfi vagy nem Petőfi? A kérdés persze irónikusan is
megközelíthető, és mondhatnók, ma már olyan korban élünk, amikor az,
hogy hazatérjen és szülőföldjében nyugodjék, igenis elemi joga
minden Petőfi Sándornak. Vagyis ezt mindegyiküknek lehetővé kell
tenni. Meg mondhatnók azt is: elég orosz van ma itt Magyarországon,
minek idehozni még egy halott oroszt is?
De ezek a szellemésségek nem oldhatják fel azt a kínzó
frusztrációt, ha kiderülne, hogy valóban Petőfit találták meg
Morvaiék. Szegényebbek leszünk egy mítosszal. Az életét a
szabadságért a harcmezőn feláldozó költővel, mint szimbolikus
figurával. Ez esetben mintha már nem is érdekelne bennünket az, hogy
az életveszélyes sérülés esetleg csak egy-két miliméteren múlik,
hogy nem lett halálos. De a költőt, aki volt olyan szerencsés
mondjuk, hogy a szurony csak a szívburkát sértette meg, de nem járta
át a szívkamrát, és aki volt olyan szerencsés, hogy ezek után még
hét évet lehúzhatott a Balkán-menti Gulágban, nos ezt a koltőt már
nem érzi elég fontos szimbolikus alaknak a közszorongás, mert hogy
nem folyt ki elég vére, és néhány évet még el tudott tengődni
rabkoszton Szibérióban.
Úgy tűnik, mintha csak a fogát a harctéren otthagyó költővel
tudnánk megbékélni. De azzal nem, aki a levert forradalom után a
testvéri segítséget nyújtó testvér hadifogsábában kibír még hét évet
összeszorított foggal, sőt farkasfoggal. (folyt.)
1989. augusztus 23., szerda
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|