|
|
 |
|
 |
Ankara leeresztette a sorompókat (1.rész)
|
Szófia, 1989. augusztus 22. (MTI-Panoráma) - Bulgáriát több mint 300 ezer muzulmán hitű állampolgára hagyta el május óta, amikor - az Észak-Bulgáriában halálos áldozatokat is követelő zavargások után - valóságos ,,utazási hisztéria,, robbant ki lakosságnak ebben a rétegében. További 300 ezerről mondják, hogy bent van az útlevélkérelme. Az úticél minden esetben - Törökország. Ám, hogy hányan fognak még ideutazni, arra nehéz lenne a válasz, mert Ankara kedden hajnalban leállította a befogadásukat. A szófiai rádió reggeli helyszíni tudósítása szerint mintegy 3000 személygépkocsi vesztegel a határ bolgár oldalán, többször ennyi utasával. A déli tudósítás szerint vannak, akik maradnak és remélik, hogy ,,hátha...,, Mások visszaindultak korábbi lakhelyükre.
A bolgár-török konfliktus hátterében az áll, hogy Törökország -
és a bulgáriai muzulmánok közül azok, akik magukat töröknek tartják
- bizonyos jogokat követelnek a török kisebbség számára.
Ilyen kisebbség létét azonban a bolgár vezetés nem ismeri el.
Arra hivatkozik, hogy az ország török uralom alóli felszabadulását
(1878) követően több mint egy millió török távozott, majd egy, a
70-es évek közepéig érvényben volt kétoldalú egyezmény keretében
további mintegy 130 ezer ember települt Törökországba. Másrészt:
nincs egyetlen olyan bolgár-török vagy nemzetközi egyezmény sem,
amelyben említés történnék ,,bulgáriai török kisebbségről,,.
Következésképpen: ilyen nem létezik...
A kérdés nem ennyire egyszerű: a 60-as években és a 70-es évek
elején mindenki elismerte itt a török etnikum jelenlétét. E sorok
írójának első tudósítói mandátuma Bulgáriában 1963-ban kezdődött, s
jól emlékszik rá - könyvben is megírta -, hogy az ország lakosságát
akkor ilyen szempontból három kategóriába sorolták. Mind a
történettudomány, mind a politika beszélt keresztény eredetű
bolgárokról, mohamedán bolgárokról és törökökről. Dzsebeli
házigazdáim 1965-ben büszkén dicsekedtek el, hogy a bulgáriai
törököknek olyan lehetőségeik vannak, amilyenek a kapitalizmus
idején a bolgároknak sem voltak. Az idő tájt az országban három
török színház működött, újság jelent meg, nemzetiségi írók és költők
köteteit adták ki törökül. Török nyelvű iskolák akkor sem voltak.
(folyt.)
1989. augusztus 22., kedd 14:48
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek (08.15-08.30) - Prágai bikaborjak
"Elhatároztuk, amint Pestre érünk leadjuk a Fekete Doboz filmjeit, utána bemegyünk a rádióba, elmondjuk a Déli Krónikának, mi történt Prágában, s bejelentjük, hogy ülő- és éhségsztrájkot kezdünk a csehszlovák követség előtt."
D14, III/III-as Komárom megyei jelentés tatai ellenzéki gyűlésről
SZER-hallgató telefonja:
(NŐI HANG) "Én is magyar vagyok" jeligével kétoldalas levelet írtam önöknek, körülbelül egy hónappal ezelőtt. Várom, hogy a Hallgatók Fórumában reagáljanak rá, de nem történik semmi. Lehet, hogy nem kapták meg? Kérem, nézzenek utána és üzenjenek a Hallgatók Fórumában "Én is magyar vagyok" jeligére. Ha valóban nem kapták meg, akkor megpróbálom újra eljuttatni Önökhöz a levelet, másolatban. Köszönöm."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|