Rendszerváltás és az MTI

	Bírálatok és dícséretek a szövetkezeteknek címezve
Budapest, 1989. augusztus 22. kedd (MTI-Press) - Bírálják és dícsérik a szövetkezeteket. Mindkét tábor talál érveket véleményének igazolására. Valóban dícsérhetők a szövetkezetek, hiszen a mezőgazdasági termelésnek több mint 80 százalékát adják, s az sem vitatható, hogy Magyarországon jó az élelmiszer-ellátás, s ráadásul - ámbár drágán - még exportra is jut. Okkal bírálják a szövetkezeteket, hogy saját és a közösségi tulajdon ellenére gyenge hatékonysággal gazdálkodnak, bürokratikus a működésük. A bírálók táborába a szövetkezeti dolgozók egy része is belépett, joggal panaszkodnak alacsony jövedelmükre, vezetőik pedig a szövetkezeti lét kilátástalanságára. A szövetkezeti törvényt a többször módosították, ám a sokak által óhajtott, nemzetközi hagyományokra épülő szövetkezeti elvek ma sem érvényesülnek következetesen. Van-e, s ha igen, mi a szövetkezetek jövője? E kérdésről beszélgettünk dr. Csete Lászlóval, az Agrárgazdasági Kutató Intézet tudományos igazgatójával. A szövetkezeti mozgalmat több mint százéves gazdasági szükség hozta létre. Az egyéni gazdálkodók védekezése a tőkeerős vállalatokkal szemben. A világ gazdasági élvonalában a száz legnagyobb, és ugyancsak száz legeredményesebb vállalkozás között egyetlen szövetkezet sincs. A csúcstechnológiák fejlesztése - egyes kivételtől eltekintve - nem szövetkezeti sajátosság. Ebből következik, hogy a szövetkezetek megőrizték eredeti helyüket, elképzelésüket, s napjainkban is változatlanul a kistulajdonosok gazdasági formációi. Ennek persze nem mond ellent az, hogy kis méretben is nagyon hatékonyan képesek gazdálkodni. Jellemző példája ennek Dánia és Hollandia mezőgazdasága, ahol a hatékonyság és a szövetkezeti lét képes volt ötvöződni. A magyar szövetkezetek - jelentős eredményeik ellenére - gyengébbek mint a nyugat-európai farmerek társulásai. Mi az oka ennek? A magyar szövetkezetek jelentősen eltértek - kedvező irányban - a Szovjetunió és más szocialista országok kolhozaitól, de így sem voltak mentesek az ideológiai és politikai terhektől, fogyatékosságoktól. A falu sztálini átszervezése, kollektívizálása a parasztságot tudatosan választotta el a tulajdontól, azért, hogy függő helyzetbe kerülve formálhatóvá, irányíthatóvá váljanak. (folyt.) 1989. augusztus 22., kedd 13:12
Vissza »

	Bírálatok, dícséretek 2
Az eredeti szövetkezeti gondolattól eltérve a kollektívák nem kockáztattak, "csak a mának éltek" a vagyongyarapítást szinte teljesen mellőzték, abban érdektelenek voltak. Ráadásul a beszerzés, a termelés és az értékesítés elvált egymástól, a termelői jelleg lett az egyeduralkodó. Az elkövetett hibák tehát világosak. Mi lehet az a program, ami a jelenlegi helyzetből kiutat nyit, egyértelművé, biztonságossá teszi a szövetkezeti létet? - Nagyon leegyszerűsítve azt mondhatnám, vissza kell térni az eredeti szövetkezeti gondolatokhoz, helyre kell állítani a tulajdonlás, az önrendelkezés jogosítványait. Ha ugyanis nem felülről irányítják, hanem a jól felfogott egyéni érdekeltség vezérli a gazdálkodást, az kikényszeríti a hatékonyabb munkát. Magyarán, a szövetkezetekre kell bízni, hogy a törvényességi kereteken belül a saját legjobb belátásuk szerint, a körülményeknek megfelelően döntsenek. Mit kell tenni azért, hogy a tagság érezhesse is az önrendelkezési, tulajdonlási jogot? - Az 1989. évi XII. törvény az 1971-es törvénnyel szemben érdemi változtatásokat hozott. A jövőben ugyanis - az önkormányzat döntése alapján - a szövetkezeti vagyon felosztható, annak fele vagyonjegy formájában a tagok tulajdonába mehet. A vagyon másik feléből 40 százalék oszthatatlan, a tagok közös érdekeit szolgálja, míg 10 százalék szövetkezeti vagy a regionális központ tulajdonát képezi, s mozgalmi célokat hívatott anyagilag is megalapozni. Ez a döntés mindenképpen erősíti a gazdai, tulajdonosi tudatot, hosszabb távú érdekeltséget jelent. A szövetkezeti vagyon egyik legnagyobb része a termőföld. Hogy gazdálkodhat ezzel a szövetkezet? - Minél előbb el kellene érni, hogy a föld tőkeként, pénzben kifejezett vagyonként szerepeljen a mérlegben. S hogy ez ma még csak óhaj, annak egyik oka, hogy mesterségesen bonyolulttá tették a föld pénzbeni értékelését. Kezdetben jó megoldásnak látszik, hogy a föld értékét a jól bevált földforgalmi gyakorlatnak megfelelően, aranykoronánként 400 kilogramm búza árával vennék azonosnak. Így például egy 18 aranykoronás szántóföld megközelítően 40 ezer forintot érne hektáronként. A föld valós értéke persze a kereslet-kínálatnak megfelelően, alkuban dőlne el. Ha a földnek értéke lesz, ez tovább növeli a termelési költségeket, ami következésképpen a fogyasztói árak emelkedésével is jár. (folyt.) 1989. augusztus 22., kedd 13:13
Vissza »

	Bírálatok, dícséretek 3.
- A gazdálkodóknak nem feltétlenül kellene megvásárolniuk a földet, lehet azt bérelni is. Ez érdeke az országnak is, hiszen a tőkeszegény világban hiba volna a kevés pénzt föld vásárlására lekötni. Az árak egyébként sem emelkednének automatikusan, hiszen egyfelől a föld után amortizációt nem kell számítani, másfelől a földdel kapcsolatos egyéb ráfordításokat eddig is költségként kezelték a gazdaságok. A föld vagyonkénti értékelése azonban szükséges a gazdsági tisztánlátáshoz. Csökkentené a vagyonra vetített egységnyi jövedelem mértékét, s ez az eddigieknél is nyilvánvalóbbá tenné a mezőgazdaságban elérhető profit alacsony szintjét. - Ha mindez megvalósul, át kell alakulnia a szövetkezeti vezetésnek, valamint a tagság és az agrárgazdálkodást irányító menedzserek kapcsolatának is? - Ez természetes, s ennek a módszerei megint csak a szövetkezés kezdeti éveiben kialakult gyakorlathoz hasonlóan képzelhetők el. A testületi vezetés és a szakmai irányítás egymástól elkülönülten, az utóbbi a tulajdonosoknak alárendelten működött. E régi megoldásnak a korszerűsített változata jól szolgálná a tulajdonosok érdekérvényesítését, a menedzseri munkakörök kialakítását. Íly módon a szövetkezeti tulajdonosok és a menedzserek érdekei, feladatai világosan szétválnának. Mindehhez persze az szükséges, hogy a magyar szövetkezeti gazdálkodásban a bürokrácia enyhüljön. Hiába erősödik a tulajdonhoz való kötődés, semmilyen tulajdon nem képes működni, a mindent gúzsba kötő, az önállóságot béklyóba verő bürokrácia mellett. Köszönöm a válaszokat. (MTI-Press) ág/kgym V. 1989. augusztus 22., kedd 13:14
Vissza »