|
|
|
|
Bírálatok és dícséretek a szövetkezeteknek címezve
|
Budapest, 1989. augusztus 22. kedd (MTI-Press) - Bírálják és dícsérik a szövetkezeteket. Mindkét tábor talál érveket véleményének igazolására. Valóban dícsérhetők a szövetkezetek, hiszen a mezőgazdasági termelésnek több mint 80 százalékát adják, s az sem vitatható, hogy Magyarországon jó az élelmiszer-ellátás, s ráadásul - ámbár drágán - még exportra is jut. Okkal bírálják a szövetkezeteket, hogy saját és a közösségi tulajdon ellenére gyenge hatékonysággal gazdálkodnak, bürokratikus a működésük. A bírálók táborába a szövetkezeti dolgozók egy része is belépett, joggal panaszkodnak alacsony jövedelmükre, vezetőik pedig a szövetkezeti lét kilátástalanságára. A szövetkezeti törvényt a többször módosították, ám a sokak által óhajtott, nemzetközi hagyományokra épülő szövetkezeti elvek ma sem érvényesülnek következetesen. Van-e, s ha igen, mi a szövetkezetek jövője? E kérdésről beszélgettünk dr. Csete Lászlóval, az Agrárgazdasági Kutató Intézet tudományos igazgatójával. A szövetkezeti mozgalmat több mint százéves gazdasági szükség hozta létre. Az egyéni gazdálkodók védekezése a tőkeerős vállalatokkal szemben. A világ gazdasági élvonalában a száz legnagyobb, és ugyancsak száz legeredményesebb vállalkozás között egyetlen szövetkezet sincs. A csúcstechnológiák fejlesztése - egyes kivételtől eltekintve - nem szövetkezeti sajátosság. Ebből következik, hogy a szövetkezetek megőrizték eredeti helyüket, elképzelésüket, s napjainkban is változatlanul a kistulajdonosok gazdasági formációi. Ennek persze nem mond ellent az, hogy kis méretben is nagyon hatékonyan képesek gazdálkodni. Jellemző példája ennek Dánia és Hollandia mezőgazdasága, ahol a hatékonyság és a szövetkezeti lét képes volt ötvöződni. A magyar szövetkezetek - jelentős eredményeik ellenére - gyengébbek mint a nyugat-európai farmerek társulásai. Mi az oka ennek? A magyar szövetkezetek jelentősen eltértek - kedvező irányban - a Szovjetunió és más szocialista országok kolhozaitól, de így sem voltak mentesek az ideológiai és politikai terhektől, fogyatékosságoktól. A falu sztálini átszervezése, kollektívizálása a parasztságot tudatosan választotta el a tulajdontól, azért, hogy függő helyzetbe kerülve formálhatóvá, irányíthatóvá váljanak. (folyt.)
1989. augusztus 22., kedd 13:12
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek (08.15-08.30) - Prágai bikaborjak
"Elhatároztuk, amint Pestre érünk leadjuk a Fekete Doboz filmjeit, utána bemegyünk a rádióba, elmondjuk a Déli Krónikának, mi történt Prágában, s bejelentjük, hogy ülő- és éhségsztrájkot kezdünk a csehszlovák követség előtt."
D14, III/III-as Komárom megyei jelentés tatai ellenzéki gyűlésről
SZER-hallgató telefonja:
(NŐI HANG) "Én is magyar vagyok" jeligével kétoldalas levelet írtam önöknek, körülbelül egy hónappal ezelőtt. Várom, hogy a Hallgatók Fórumában reagáljanak rá, de nem történik semmi. Lehet, hogy nem kapták meg? Kérem, nézzenek utána és üzenjenek a Hallgatók Fórumában "Én is magyar vagyok" jeligére. Ha valóban nem kapták meg, akkor megpróbálom újra eljuttatni Önökhöz a levelet, másolatban. Köszönöm."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|