|
|
|
|
Magyaros útikaland Isztambulban 1.
|
Nagy Károly, az MTI tudósítója jelenti:
Szófia, 1989. augusztus 21. hétfő (MTI-Panoráma) - Emlékezetes a Jogi eseteknek az az évekkel ezelőtti adása, amely egy Franciaországba kiránduló, újdonsült magyar autótulajdonosról szólt. Az illető - nem ismervén a nyelvet - újsághirdetéssel keresett franciául beszélő útitársat. Talált is. Az ő segítségével - miután autósunk nem vállalta a párizsi forgalom kockázatait - sikerült hosszas huzavona után, a franciák érthetetlen ellenállását végülis legyőzve elhelyezni a kocsit egy olyan megőrzőben, ahol azt akkurátusan - bezúzták. Mert hogy nem megőrző, hanem roncstelep volt.
Azóta magyar turista hasonlóan figyelemre méltó külföldi kalandjáról nem hallottam, mígnem birtokomba került az alábbi történet egy hazánkfia két országra is kiterjedő kalandos esetéről. A fiatalember Isztambulban járt társas kiránduláson az egyik idegenforgalmi iroda szervezésében. Egyik nap a bazárba indult vásárolni csoportjával, amikor észrevette, hogy nincs nála a pénze. - Sebaj - mondta -, majd fog egy taxit, visszamegy a szállodába a bukszáért, s a taxival utoléri társait is. Hogy így önállósulva sikerült-e taxit fognia kezdő világjáróként is magabiztos honfitársunknak, az a történetből nem derül ki pontosan. De nem is ez a fontos, hanem az, hogy elfelejtette a hotel nevét, a szobakulcs pedig, melyet egyébként hűen őrzött, nem igazította el. Aztán persze nem talált vissza a bazárban vásárolgató csoportjához sem. Elég az hozzá, hogy emberünk egy teljes hétig bolyongott a boszporusz-parti városban, kereste a szállodát és a csoportot - a magyar főkonzulátust valószínűleg nem, talán nem is tudott róla - sikertelenül. Hogy közben mit evett és hol aludt, ezt ugyancsak nem lehet pontosan tudni. Egy hét után - minthogy sejtette, társai már rég hazautaztak - egy vasúti sínpár mentén gyalog elindult Bulgária felé. Ki mutatta meg neki, hogyan kérdezte meg, melyik sínpár mellett kell haladnia - talány. Tény viszont: egy újabb hét alatt legyalogolt több mint 2OO kilométert, és már Edirne, a történelmi Drinápoly közelében járt, amikor a török határőrök feltartóztatták. Mivel igazolni nem tudta magát - semmilyen irat nem volt nála -, leültették. (folyt.)
1989. augusztus 21., hétfő 10:08
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek (08.15-08.30) - Prágai bikaborjak
"Öt órakor a Mustek utca előtt laza láncban felálltak a magyarok. Nem történt semmi, csak a rendőrök és a civil ruhás kopók rajzottak egyre idegesebben mindenfelé. A feszültség kezdett elviselhetetlenné válni. Odasodródtam Deutsch mellé: mi lesz már, mikor kezditek, elmúlt öt óra - nógattam. Félek, Zolikám, érted, félek - mondta. Értettem. Mi tagadás én is féltem."
D13 III/III as Komárom megyei jelentés, FKgP gyűlésről
SZER-hallgató telefonja:
"Pomogesné, Liszkai Klára vagyok, Győrből, a 15-789-es telefoinról. Kérdésem, illetve kérésem az lenne, amennyiben segítségemre tudnának lenni valamilyen fajta tevékenység folytatásában, kérném értesítésüket. Képesítésem építészmérnök, 40 éves vagyok, kisgyerekem 2 éves, most végeztem el egy felsőfokú kereskedelmi szakiskolát, egy vendéglátóipari szakiskolát. Német nyelvvizsgára készülök. Valami kétmillió forint rendelkezésemre áll, valami külkereskedelmi tevékenység vagy egyéb vállalkozásban partner lennék. Kérem értesítésüket. Viszonthallásra."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|