|
|
|
|
Rozsdásodó vasszigor
|
Budapest, 1989. augusztus 21. hétfő (MTI-Press) Amikor a lemezlovas halkabbra vette a zenét és éneklő hangon a mikrofonba duruzsolta, hogy "fiúk, ideje lenne, ha abbahagynátok a lökdösődést", a teremben egyszeriben minden szempár a parkett közepén rendetlenkedőkre tapadt. Azoknak ott, egy hang sem sok, annyi sem jött ki a torkukon, mert a diszkós - immár kissé hangosabban és vidámabban - folytatta a mondókáját: - Ez az gyerekek, tapsoljuk meg őket A következő pillanatban már a "rendbontók" is mosolyogva tapsoltak, bűnbánóan integettek a lemezlovas felé, s már a lebukásuk pillanatában gerjedt haragjuknak sem volt nyoma. Ilyen egyszerű lenne elejét venni mindennemű rendbontásnak, heves lökdösődésnek, amiből könnyen dulakodás, verekedés kerekedhet? Mi múlhat a közönsége nyelvén értő, s azzal kapcsolatot teremteni tudó lemezlovason? A rend. De mondhatnánk, a tinik nyugalma, valóban nyugodt és gondtalan hétvégi, nyárideji szórakozása - egyszóval: minden. Persze még sokan nem feledtük azokat az éveket, amikor kedvenc diszkóinkat csapatostul szállták meg a rend őrei, hogy úgymond az érdekünkben ellenőrizzék a rendet és a fegyelmet. Felkapcsoltatták a lámpákat, a zenének is csendet parancsoltak és igazoltatták az egybegyűlteket. Szigorúak voltak, ahogy az felnőttekhez, a hatalom embereihez illik. És mit értek el a látványos vasszigorral? Egyesek féltek tőlük, néhányan még a diszkóról is leszoktak, mások meg a nyelvüket köszörülték rajtuk, szenvtelenül, amúgy kamaszosan. Igaz, ők csak a dolgukat tették, végrehajtották a kapott parancsot. Olyan rendet akartak tartani a diszkóban is, majd később az aluljárókban, s a koncerteken, amilyen a nagykönyvben írva vagyon. Ma már elismerik, a fentemlített helyeken csak a legritkább esetekben fogtak el körözött fiatalokat. Többet ártottak tehát maguknak a folytonos razziázgatással, mint amennyi hasznot az intézkedések hoztak. Mégis sokan vannak még a kemény vonal híveinek táborában, akik nagydarab fogdmegeket szeretnének látni valamennyi ifjúsági klub rendezőgárdájában. Mintha nem akarnák megérteni, hogy ez felesleges. Hiszen a rendező nem igazoltathat, pláne nem üthet, akkor meg minek legyen nagydarab? Hogy több helyet foglaljon? Miért baj az, ha valaki szép szóval is rendet tud tartani anélkül, hogy feltünősködne, vagy erejét fitogtatná? (folyt.)
1989. augusztus 21., hétfő 12:06
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek (08.15-08.30) - Prágai bikaborjak
"Öt órakor a Mustek utca előtt laza láncban felálltak a magyarok. Nem történt semmi, csak a rendőrök és a civil ruhás kopók rajzottak egyre idegesebben mindenfelé. A feszültség kezdett elviselhetetlenné válni. Odasodródtam Deutsch mellé: mi lesz már, mikor kezditek, elmúlt öt óra - nógattam. Félek, Zolikám, érted, félek - mondta. Értettem. Mi tagadás én is féltem."
D13 III/III as Komárom megyei jelentés, FKgP gyűlésről
SZER-hallgató telefonja:
"Pomogesné, Liszkai Klára vagyok, Győrből, a 15-789-es telefoinról. Kérdésem, illetve kérésem az lenne, amennyiben segítségemre tudnának lenni valamilyen fajta tevékenység folytatásában, kérném értesítésüket. Képesítésem építészmérnök, 40 éves vagyok, kisgyerekem 2 éves, most végeztem el egy felsőfokú kereskedelmi szakiskolát, egy vendéglátóipari szakiskolát. Német nyelvvizsgára készülök. Valami kétmillió forint rendelkezésemre áll, valami külkereskedelmi tevékenység vagy egyéb vállalkozásban partner lennék. Kérem értesítésüket. Viszonthallásra."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|