|
|
 |
|
 |
Találkozás román menekültekkel
|
München, 1989. július 4. (SZER, Magyar híradó) - Tegnapi
adásunkban jelentkezett Ara-Kovács Attila Debrecenből, ahol romániai
menekültekkel találkozott. Most beszámolójának második, befejező
részét hallják:
Debrecen határában átfestett útjelző tábla, rajta magyarul is:
Nagyvárad. Ez változást mutat, hisz eddig közutakon ilyesmivel még
véletlenül sem lehetett találkozni. Aztán az erdélyi menekülteknek
lakhelyet és segélyt nyújtó befogadóállomás következik az Ifjúság
utca 2. alatti földszintes középületben.
Tegnapi tudósításomban elmondtam, hogy debreceni utunkra két
nyugati újságíró kollégával vállalkoztam. Valamennyiünket főképp
azok az aktuális romániai hírek érdekelték, melyek a legutóbbi napok
eseményeit világíthatják meg, mint amilyenek például a menekülés
esélyei, a vasfüggöny építése vagy a lakosság köznapi szenvedése.
Először egy bukaresti kerül elő. Elmondja, hogy alig pár órája
érkezett. Nem most próbálkozott először a szökéssel, egyszer már
visszaadták a magyar hatóságok valamikor 1988-ban, a román katonák
pedig kegyetlenül megkínozták, heréit szétrugdosták.
Börtönben csak fél évet ült. Hogy milyen a börtön? A
nagyváradiról tudna egy-két szót mondani. Tele van menekültekkel.
Gyerekeket ott ugyan nem látott, de terhes anyákat, idős embereket
igen. Reméli, hogy a magyarok most nem adják vissza, de hogy mit fog
a világban csinálni, azt még nem tudja. Talán csatlakozik a román
ellenálláshoz, mely - meglepetésünkre ő így tudja - igen erős,
különösen Magyarországon.
Keresni sem kell, s máris előkerül egy a romániai volt
hivatalosságok közül. Magyar, bár töri anyanyelvét. Határőrtiszt,
volt, egy 50 kilométernyi magyar-román határszakasz őrsének
parancsnoka. (folyt.)
1989. július 4., kedd
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek (08.15-08.30) - Prágai bikaborjak
"Öt órakor a Mustek utca előtt laza láncban felálltak a magyarok. Nem történt semmi, csak a rendőrök és a civil ruhás kopók rajzottak egyre idegesebben mindenfelé. A feszültség kezdett elviselhetetlenné válni. Odasodródtam Deutsch mellé: mi lesz már, mikor kezditek, elmúlt öt óra - nógattam. Félek, Zolikám, érted, félek - mondta. Értettem. Mi tagadás én is féltem."
D13 III/III as Komárom megyei jelentés, FKgP gyűlésről
SZER-hallgató telefonja:
"Pomogesné, Liszkai Klára vagyok, Győrből, a 15-789-es telefoinról. Kérdésem, illetve kérésem az lenne, amennyiben segítségemre tudnának lenni valamilyen fajta tevékenység folytatásában, kérném értesítésüket. Képesítésem építészmérnök, 40 éves vagyok, kisgyerekem 2 éves, most végeztem el egy felsőfokú kereskedelmi szakiskolát, egy vendéglátóipari szakiskolát. Német nyelvvizsgára készülök. Valami kétmillió forint rendelkezésemre áll, valami külkereskedelmi tevékenység vagy egyéb vállalkozásban partner lennék. Kérem értesítésüket. Viszonthallásra."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|