|
|
|
|
Magyar történészek állásfoglalása az 1968-as csehszlovákiai kivonulásról (1. rész) (OS)
|
1989. augusztus 16., szerda - Mi, alulírott történészek, tudományos meggyőződésünk és szakmánk etikája szellemében kötelességünknek tartjuk, hogy egyetértéssel válaszoljunk cseh és szlovák demokrata barátaink felhívására, és teljes egyértelműséggel elítéljük a Varsói Szerződés öt tagállamának 1968. augusztus 21-i intervencióját Csehszlovákia ellen. Ez az intervenció nemcsak utólag bizonyult jogtalannak és károsnak, hanem a döntés meghozalata és végrehajtása pillanatában is az volt: a késősztálinista rendszerek és a rajtuk uralkodó szovjet hegemónia fenntartásának fegyveres agressziója - mégpedig az internacionalista segítségnyújtás képmutató jelszavával. Súlyosan hibázott az akkori magyar állami és pártvezetés, s a legkevésbé sem tartjuk mentő körülménynek, hogy közülük egyesek rokonszenvet éreztek a cseh szocialista reformerek iránt, és kényszeredetten csatlakoztak az intervencióhoz. Tétovázás és vonakodás nem mentő, hanem inkább súlyosbító körülmény, mert felfedi, hogy tisztában voltak döntésük következményeivel, a magukra - és közvetve a magyarságra - vett felelősséggel. Súlyosbítja a magyar pártvezetők megítélését az is, hogy két hónappal korábban kötötték meg Csehszlovákiával az új barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási egyezményt. Ez a szerződésszegés jellegében és következményeiben a Jugoszláviával 1940. decemberében kötött örök barátsági szerződés megtöréséhez, a német fasiszta agresszió támogatásához hasonlítható. A történelmi adatok áttekintése megerősíti azt a véleményt, hogy a magyar vezetés nem volt elháríthatatlan kényszerhelyzetben a Csehszlovákia elleni hadművelethez való csatlakozásban. Elítéljük a Varsói Szerződés intervenciójában való részvételt történelmi szempontból is. Hazánkat a csehekhez és a szlovákokhoz több évszázados, szoros, ám az utolsó száz évben különösen érzékeny és sérülékeny kapcsolatok fűzték. Népeink gyakorta éltek közös uralkodók alatt egyazon államkeretben, és küzdöttek egymás mellett a külső hódítók ellen, a vallásszabadságért, a puszta fennmaradásért. A történeti együttélést azonban divergáló nemzeti érdekek, egymást és a régiót pusztító nacionalista eszmék és konfliktusok terhelték meg. A 19. században a magyar kormányok elnyomó nemzetiségi politikája, utóbb Csehszlovákiában a kisebbségi kérdés antidemokratikus kezelése választott el beennünket egymástól. Sorsfordító történelmi időkben, 1848-49-ben, 1918-1919-ben és 1938-39-ben, 1956-ban a zsarnokság elleni harcban nem találkoztunk sem a politikai, sem a katonai küzdőtéren, és többnyire az eszmebarikádokon sem. (folyt.köv.)
1989. augusztus 16., szerda 17:01
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem láttam győztek (08.15-08.30) - Prágai bikaborjak
"Az interjú inkább kötetlen beszélgetés volt, és számomra igen tanulságos. A Charta szóvívője akkor már hosszú évek óta éhbérért mint takarítónő tengette életét. A rezsím ugyanis a többi ellenállóval együtt foglalkoztatási tilalmi listára tette. Így váltak a cseh nép legjobbjaiból kazánfűtők, utcaseprők, mosogatók."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"Nevezetes gyűlés volt ezen a napon Tatán. A Fidesz, a Független Kisgazdapárt és az SZDSZ szervezésében zajlott le a fórum, még pedig a helyi lengyel piacon. Én beszédemet azzal kezdtem, hogy tegyék fel a kezüket a besúgók. Volt nagy taps, de egyetlen besúgói kéz sem emelkedett a magasba. Ehelyett sokan azt kiabálták, pedig vannak ám itt sokan."
SZER-hallgató telefonja:
"Szeretnék felvilágosítást az egyik adásukról, ami úgy szólt, "A hallgatóé a szó". Ebben valamit megemlítettek, hogy korábbi nyugdíjakat Magyarország visszatérít, illetve meg fogja téríteni. Kérek szépen erről felvilágosítást. Nevem: Eiger Levente, Obergütschrain 6, 6003 Luzern, Svájc. Köszönöm."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|