|
|
|
|
- Beszélgetés Cseke Lászlóval - 6. folyt.
|
- Kétségtelenül ez egy - ha szabad ezt a szerény kifejezést használnom - történelmi jelentőségű riport volt. Már az is, hogy milyen hamar megvalósítható volt. Amikor úgy láttuk, hogy minden adminisztratív intézkedést, minden adminisztratív lépést megtettünk, a tárgyalások lefolytak, a gépezet beindult, illetve beindulhat az iroda és a stúdió megteremtéséhez, akkor csütörtökön délután felhívtam a magyar Belügyminisztérium sajtóosztályát, Horváth Jánost, akivel innen a müncheni stúdióból már egy-két esetben csináltunk felvételeket, interjút. Kértem őt, hogy itt vagyok Budapesten, szombat délben repülök vissza Münchenbe, tehát jó lenne ha pénteken a rádió alelnökével ellátogathatnék az osztrák határra. Ő arra kért, hogy egy óra múlva hívjam vissza. Megadott egy telefonszámot, a határőr-parancsnokság egy ezredesének a telefonszámát, aki már felkészülve fogadott. Ő ajánlotta a zalaegerszegi körzetet, hogy menjünk oda pénteken délelőtt fél 11 és 11 között, majd fogadnak bennünket. Bérbe vettünk egy budapesti taxit, és a 7-es úton megközelítettük Zalaegerszeget, mert azt mondták, hogy az út mentén van a határőrség laktanyája. - Zalaegerszeg elég messze van a határhoz. - Igen. 8-kor indultunk Budapestről, és a megfelelő időben érkeztünk a laktanya elé. Én épp kiszállok a gépkocsiból, viszem a hangfelvevő készülékemet, és egy-két méterre látok egy katonát. Rendkívül feszesen szalutál, tiszteleg, és kérdezi harsányan: Szabad Európa Rádió? Én mondtam, hogy az. És a Szabad Európa Rádió munkatársa - jómagam -, és természetesen az amerikai alelnök, valamint a taxisofőr is (mert ő is rendkívül kíváncsi volt, hiszen ő mint honpolgár ő sem látott ilyet) hogy egész egyszerűen csak besétálunk a határőrség kaszárnyájába. (folyt.)
1989. augusztus 17., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|