|
|
 |
|
 |
- Eltartási szerződés - 1. folyt.
|
Az asszony - az eltartott - mégis nyugtalan: hátha egyszercsak
újra összeházasodnak, és akkor felborul minden. Járhatnak tanácshoz,
bíróságra. Tanúkat és ellentanúkat kell állítani, ügyvédet fogadni,
peres akták szövegét silabizálni. Még nincs semmi, békesség van és
egyetértés. De mi lesz akkor, ha valaki felrúgja az írásba fektetett
ügy menetét?
Nem lehetne vajon - kérdezi az eltartott - ezt az egész,
mindmáig megoldatlan és nem a legszerencsésebben szabályozott
problémát, nincs joga rendbe tenni? Nem volna-e lehetséges olyan
rugalmas átmenetek beiktatása, amelyek révén sokféle választási
lehetőség nyílnék az érintettek előtt.
A történetben szereplő hölgy, az eltartott, szívesen költözne a
számára új lakásból olyan házba, otthonba is, ahol legalább egy
szobát a magáénak mondhatna. Az eltartó fiatal nő pedig szívesen
vállalna pénzbeni hozzájárulást ahhoz, hogy - eltartási
szerződésének megsértése nélkül - a körülményeken változtathasson.
Megoldásként az is felmerült, hogy az eltartott idős asszony
beköltözne az elvált fél garzonlakásába, ami meg is felelne neki -,
de a hivatalokban minden változtatástól mereven elzárkóztak. Maguk
csak ne variáljanak - figyelmeztették őket. Az eltartás
érvénytelenné válik, ha az eltartott külön lakásba megy. Vigyék, ha
akarják az ügyet bíróság elé. Nem akarják. Békésen és mindhárom fél
közös megelégedésére óhajtanák életüket új mederbe terelni, ily
módon létrejöhetne ismét a házasságkötés, gyerekek születhetnének,
és az eltartottból közelben lakó, kedves rokonféle, nagymama lehetne
-, ha megengednék. Milyen jogszabályok az olyanok - kérdezi a
szomorú asszony -, amelyek ennyire nem alkalmazhatók az emberre, az
emberi méltóság megvédésére? +++
1989. augusztus 17., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|