|
|
|
|
A vak Sámson (1.)
|
1989. augusztus 16. (MTI-PRESS) - ,,Még sok évig felvillan majd az emlékezetben az utolsó kép, amelyet maga után hagyott: a Vak Sámson képe, aki erejének végső megfeszítésével kidönti pártjának tartóoszlopait, hogy az egész építményt magára és munkatársaira rogyassza...,, - ezekkel a nem éppen elérzékenyült szavakkal búcsúzott a 73 éves Pieter Willem Botha elnöktől a Beeld című lap, amely nemrég még a Dél-afrikai Köztársaság államfőjének hűséges támogatói közé tartozott.
,,Uralomvágyra hajlamos, rosszindulatú, bosszúszomjas goromba fráter volt...,, - ez volt a johannesburgi Business Day ,,nekrológja,,. ,,Lemondását - amelyet áthatott a saját pártja iránti keserű bosszúvágy és amelyből hiányzott saját nemzete szélesebb érdekei iránt érzett felelősség - legtöbb dél-afrikai megkönnyebbüléssel és örömmel fogadja majd,,. Pieter Willem Botha, aki 1978 óta miniszterelnök és 1984-óta a Dél-afrikai Köztársaság államfője bizonyára nem így képzelte el nyugdíjba vonulását. Frederik Willem de Klerk pedig nem a legszerencsésebb körülmények között vált így ügyvezető s - a szeptember 6-án esedékes választások után majdnem biztosan - öt évre megválasztott államfővé. Már az sem volt mindennapi, ahogy de Klerk idén februárban elég botrányos körülmények között váltotta fel Bothát a kormányzó Nemzeti Párt élén. A fajgyűlöleten - ha tetszik finomabban: a faji elkülönítésen - alapuló társadalmi berendezkedésű Dél-afrikai Köztársaság egyre anakronisztikusabb, egyre fájóbb pontja a glóbusznak, amióta az emberi jogok ügye a nemzeti és nemzetközi politika egyik sarkalatos elemévé vált. A 30 milliós gazdag Dél-Afrikában egy ötmilliós ,,európai,, - azaz fehér - kisebbség a gazda. Komolyabb és országos ügyekbe feketék nem szólhatnak bele, az ,,egyéb színesek,, is alig. Amikor egyre nőtt a felháborodás az apartheid ellen, s egyre jobban elszigetelték Dél-Afrikát, P. W. Botha éppen ezzel a jelszóval kezdte meg 11 éves kormányzását: alkalmazkodni - vagy meghalni Neki tulajdonítják, hogy lassan hozákezdett a fajgyűlölő rendszer óvatos reformjához - de a feketebőrűekre még ezek az apró engedmények sem vonatkoztak. Azt mondták róla, hogy a reformot az elnyomással vegyítette - de egyikhez sem volt fantáziája. Az apró parlamenti változtatások után kirobbant tüntetésekre bevezette a máig érvényes szükségállapotot és a goromba kéz miatt eltörpült az amúgy is a szükség kiváltotta ,,reformok,, jelentősége. (folyt.)
1989. augusztus 16., szerda 13:20
|
Vissza »
|
|
A vak Sámson (2.)
|
Más szavakkal Botha egy pillanatig sem akarta a rendszer lényegét megreformálni és felszámolni az apartheidet - vagy legalább is ezt a célt tűzni maga elé. Ráadásul végig maga alatt vágta a fát: a fasisztoid fehér szélsőjobbnak a mégoly óvatos reformok is szentségtörésnek tűntek, a feketebőrű többség és a liberális fehérek számára pedig ezek a ,,reformok,, nevetségesek voltak. A nemzetközi politika színterén sem ütötte meg Botha a mind magasabbra emelkedő mércét. Egyre világosabbá vált, hogy változtatni kell. Botha tett egy kétségbeesett - bár látványos - kísérletet: ez volt a ,,tea kettesben,, július elején azzal a Nelson Mandelával, a feketebőrű polgárjogi harcossal, akit mellesleg Pretoria 27 éve tart fogva... És - semmi sem történt, csak elmúlt a tea ideje. A mostani botrány és a lemondás közvetlen kiváltó oka az volt, hogy Frederik Willem de Klerk - a kormánypárt vezére - bejelentette: augusztus 28-án Zambiába látogat és találkozik Kenneth Kaunda elnökkel, hiszen nemcsak belső változásokra van szükség, hanem Dél-Afrikának meg kell végre találnia a helyét a fekete kontinensen is. Botha dühbe gurult, mert őt - az államfőt - erről nem tájékoztatták. Korábban hiába figyelmeztették hívei, hogy az év elején átélt infarktusára hivatkozva vonuljon vissza tisztességgel. A ,,nagy krokodil,, - ez volt a másik beceneve - megmakacsolta magát: a televízió képernyője elé ült, saját érdemeit emlegette és kormányának tagjaira hárította a felelősséget. Sértődötten, dühödten lemondott. ,,Még érvelni sem tud tisztességesen, méltósággal,, - jegyezte meg az egyik parlamenti képviselő. Vak Sámson volt. A nagy kérdés az, hogy milyen becenevet kap Frederik Willem de Klerk, aki már le is tette az ügyvezető államő hivatali esküjét. De Klerk 53 éves, Botha alatt oktatási miniszterként szolgált - más szavakkal ő is az apartheid régi bútora. Ugyanakkor liberálisabb, gyökeres reformokat hirdet, gyorsabb haladást kínál a faji kérdés megoldásában, fogadkozik - de még beiktatásakor sem mondott egyetlen konkrétumot terveiről. Desmond Tutu, Nobel-békedíjas érsek máris kijelentette: de Klerk csak új ,,sminket,, ad az apartheid arcának - P.W. (Pieter Willem Botha) helyett pedig ezentúl F. W. (Frederik Willem de Klerk) lesz a szignója. Elválik, kinek lesz igaza. De aligha csak arról van szó, hogy személy szerint F. W. mit óhajt tenni a Dél-afrikai Köztársasággal. Az apartheid Vak Sámsonjai után az országnak Látókra van szüksége. +++ Fodor György (MTI-PRESS)
1989. augusztus 16., szerda 13:28
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|