|
|
 |
|
 |
A vak Sámson (1.)
|
1989. augusztus 16. (MTI-PRESS) - ,,Még sok évig felvillan majd az emlékezetben az utolsó kép, amelyet maga után hagyott: a Vak Sámson képe, aki erejének végső megfeszítésével kidönti pártjának tartóoszlopait, hogy az egész építményt magára és munkatársaira rogyassza...,, - ezekkel a nem éppen elérzékenyült szavakkal búcsúzott a 73 éves Pieter Willem Botha elnöktől a Beeld című lap, amely nemrég még a Dél-afrikai Köztársaság államfőjének hűséges támogatói közé tartozott.
,,Uralomvágyra hajlamos, rosszindulatú, bosszúszomjas goromba
fráter volt...,, - ez volt a johannesburgi Business Day
,,nekrológja,,. ,,Lemondását - amelyet áthatott a saját pártja
iránti keserű bosszúvágy és amelyből hiányzott saját nemzete
szélesebb érdekei iránt érzett felelősség - legtöbb dél-afrikai
megkönnyebbüléssel és örömmel fogadja majd,,.
Pieter Willem Botha, aki 1978 óta miniszterelnök és 1984-óta a
Dél-afrikai Köztársaság államfője bizonyára nem így képzelte el
nyugdíjba vonulását.
Frederik Willem de Klerk pedig nem a legszerencsésebb
körülmények között vált így ügyvezető s - a szeptember 6-án esedékes
választások után majdnem biztosan - öt évre megválasztott államfővé.
Már az sem volt mindennapi, ahogy de Klerk idén februárban elég
botrányos körülmények között váltotta fel Bothát a kormányzó Nemzeti
Párt élén.
A fajgyűlöleten - ha tetszik finomabban: a faji elkülönítésen -
alapuló társadalmi berendezkedésű Dél-afrikai Köztársaság egyre
anakronisztikusabb, egyre fájóbb pontja a glóbusznak, amióta az
emberi jogok ügye a nemzeti és nemzetközi politika egyik sarkalatos
elemévé vált. A 30 milliós gazdag Dél-Afrikában egy ötmilliós
,,európai,, - azaz fehér - kisebbség a gazda. Komolyabb és országos
ügyekbe feketék nem szólhatnak bele, az ,,egyéb színesek,, is alig.
Amikor egyre nőtt a felháborodás az apartheid ellen, s egyre
jobban elszigetelték Dél-Afrikát, P. W. Botha éppen ezzel a
jelszóval kezdte meg 11 éves kormányzását: alkalmazkodni - vagy
meghalni
Neki tulajdonítják, hogy lassan hozákezdett a fajgyűlölő
rendszer óvatos reformjához - de a feketebőrűekre még ezek az apró
engedmények sem vonatkoztak. Azt mondták róla, hogy a reformot az
elnyomással vegyítette - de egyikhez sem volt fantáziája. Az apró
parlamenti változtatások után kirobbant tüntetésekre bevezette a
máig érvényes szükségállapotot és a goromba kéz miatt eltörpült az
amúgy is a szükség kiváltotta ,,reformok,, jelentősége. (folyt.)
1989. augusztus 16., szerda 13:20
|
Vissza »
|
|
A vak Sámson (2.)
|
Más szavakkal Botha egy pillanatig sem akarta a rendszer
lényegét megreformálni és felszámolni az apartheidet - vagy legalább
is ezt a célt tűzni maga elé. Ráadásul végig maga alatt vágta a fát:
a fasisztoid fehér szélsőjobbnak a mégoly óvatos reformok is
szentségtörésnek tűntek, a feketebőrű többség és a liberális fehérek
számára pedig ezek a ,,reformok,, nevetségesek voltak. A nemzetközi
politika színterén sem ütötte meg Botha a mind magasabbra emelkedő
mércét.
Egyre világosabbá vált, hogy változtatni kell. Botha tett egy
kétségbeesett - bár látványos - kísérletet: ez volt a ,,tea
kettesben,, július elején azzal a Nelson Mandelával, a feketebőrű
polgárjogi harcossal, akit mellesleg Pretoria 27 éve tart fogva...
És - semmi sem történt, csak elmúlt a tea ideje.
A mostani botrány és a lemondás közvetlen kiváltó oka az volt,
hogy Frederik Willem de Klerk - a kormánypárt vezére - bejelentette:
augusztus 28-án Zambiába látogat és találkozik Kenneth Kaunda
elnökkel, hiszen nemcsak belső változásokra van szükség, hanem
Dél-Afrikának meg kell végre találnia a helyét a fekete kontinensen
is. Botha dühbe gurult, mert őt - az államfőt - erről nem
tájékoztatták. Korábban hiába figyelmeztették hívei, hogy az év
elején átélt infarktusára hivatkozva vonuljon vissza tisztességgel.
A ,,nagy krokodil,, - ez volt a másik beceneve - megmakacsolta
magát: a televízió képernyője elé ült, saját érdemeit emlegette és
kormányának tagjaira hárította a felelősséget. Sértődötten, dühödten
lemondott. ,,Még érvelni sem tud tisztességesen, méltósággal,, -
jegyezte meg az egyik parlamenti képviselő. Vak Sámson volt.
A nagy kérdés az, hogy milyen becenevet kap Frederik Willem de
Klerk, aki már le is tette az ügyvezető államő hivatali esküjét. De
Klerk 53 éves, Botha alatt oktatási miniszterként szolgált - más
szavakkal ő is az apartheid régi bútora. Ugyanakkor liberálisabb,
gyökeres reformokat hirdet, gyorsabb haladást kínál a faji kérdés
megoldásában, fogadkozik - de még beiktatásakor sem mondott egyetlen
konkrétumot terveiről.
Desmond Tutu, Nobel-békedíjas érsek máris kijelentette: de Klerk
csak új ,,sminket,, ad az apartheid arcának - P.W. (Pieter Willem
Botha) helyett pedig ezentúl F. W. (Frederik Willem de Klerk) lesz a
szignója.
Elválik, kinek lesz igaza. De aligha csak arról van szó, hogy
személy szerint F. W. mit óhajt tenni a Dél-afrikai Köztársasággal.
Az apartheid Vak Sámsonjai után az országnak Látókra van szüksége. +++
Fodor György (MTI-PRESS)
1989. augusztus 16., szerda 13:28
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|