|
|
 |
|
 |
A vak Sámson (1.)
|
1989. augusztus 16. (MTI-PRESS) - ,,Még sok évig felvillan majd az emlékezetben az utolsó kép, amelyet maga után hagyott: a Vak Sámson képe, aki erejének végső megfeszítésével kidönti pártjának tartóoszlopait, hogy az egész építményt magára és munkatársaira rogyassza...,, - ezekkel a nem éppen elérzékenyült szavakkal búcsúzott a 73 éves Pieter Willem Botha elnöktől a Beeld című lap, amely nemrég még a Dél-afrikai Köztársaság államfőjének hűséges támogatói közé tartozott.
,,Uralomvágyra hajlamos, rosszindulatú, bosszúszomjas goromba
fráter volt...,, - ez volt a johannesburgi Business Day
,,nekrológja,,. ,,Lemondását - amelyet áthatott a saját pártja
iránti keserű bosszúvágy és amelyből hiányzott saját nemzete
szélesebb érdekei iránt érzett felelősség - legtöbb dél-afrikai
megkönnyebbüléssel és örömmel fogadja majd,,.
Pieter Willem Botha, aki 1978 óta miniszterelnök és 1984-óta a
Dél-afrikai Köztársaság államfője bizonyára nem így képzelte el
nyugdíjba vonulását.
Frederik Willem de Klerk pedig nem a legszerencsésebb
körülmények között vált így ügyvezető s - a szeptember 6-án esedékes
választások után majdnem biztosan - öt évre megválasztott államfővé.
Már az sem volt mindennapi, ahogy de Klerk idén februárban elég
botrányos körülmények között váltotta fel Bothát a kormányzó Nemzeti
Párt élén.
A fajgyűlöleten - ha tetszik finomabban: a faji elkülönítésen -
alapuló társadalmi berendezkedésű Dél-afrikai Köztársaság egyre
anakronisztikusabb, egyre fájóbb pontja a glóbusznak, amióta az
emberi jogok ügye a nemzeti és nemzetközi politika egyik sarkalatos
elemévé vált. A 30 milliós gazdag Dél-Afrikában egy ötmilliós
,,európai,, - azaz fehér - kisebbség a gazda. Komolyabb és országos
ügyekbe feketék nem szólhatnak bele, az ,,egyéb színesek,, is alig.
Amikor egyre nőtt a felháborodás az apartheid ellen, s egyre
jobban elszigetelték Dél-Afrikát, P. W. Botha éppen ezzel a
jelszóval kezdte meg 11 éves kormányzását: alkalmazkodni - vagy
meghalni
Neki tulajdonítják, hogy lassan hozákezdett a fajgyűlölő
rendszer óvatos reformjához - de a feketebőrűekre még ezek az apró
engedmények sem vonatkoztak. Azt mondták róla, hogy a reformot az
elnyomással vegyítette - de egyikhez sem volt fantáziája. Az apró
parlamenti változtatások után kirobbant tüntetésekre bevezette a
máig érvényes szükségállapotot és a goromba kéz miatt eltörpült az
amúgy is a szükség kiváltotta ,,reformok,, jelentősége. (folyt.)
1989. augusztus 16., szerda 13:20
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|