|
|
 |
|
 |
A pangás bakancsa
|
Dühöngve, szitkozódva rohant be a művezető az egykor nagynevű,
ma már jobbára csak a fennmaradásáért küzdő nagyvállalat
munkavédelmi vezetőjéhez. Kilyukadt a bakancsa és a raktárban nem
akarják kicserélni, mert még nem járt le a kihordási ideje,
panaszkodik a művezető olyan szenvedélyesen, hogy a tagbaszakadt
munkavédelmi vezető szóhoz sem tud jutni mellette. Türelme fogytával
ő maga is kiabálva kérdi: védőruhaként vagy kihordásra kapta-e a
bakancsot a panaszos? Mit tudja ő, vág vissza az, nem is érdekli. A
lényeg, hogy lyukas és így nem lehet benne dolgozni - tessék tehát
kicserélni.
A munkavédelmi vezető - türelmes ember lévén - fellapozza a
szabályzatot, s csakhamar kiderül, a hőzöngő művezető egyéves
kihordásra kapta a bakancsot, ő, a munkavédelmi vezető tehát nem
illetékes a dologban. A másik felháborodva tiltakozik, hogy márpedig
ő a saját pénzén nem cseréli ki. A munkavédelmi vezető higgadtan
mondja erre: köteles vagy olyan ruhában megjelenni a munkahelyeden,
amilyet a munkavédelmi-balesetvédelmi szabályok előírnak. A vezető
már szinte robbant a méregtől, de nem jutott szóhoz. A vele szemben
ülő tagbaszakadt munkavédelmis ugyanis az egyik fiókból előhúzott
egy hivatalos levelet és majdhogynem üvöltve kérdezte a művezetőt,
látott-e, kapott-e már ilyet valaha? Már hogyne kapott volna, hiszen
a munkavédelem vezetője minden évben megkérdi egy ilyenforma
levélben a brigádoktól, milyen módosításokat javasolnak a vállalati
munkavédelmi szabályzatban? Választ csak nagy ritkán kap, éppen
ezért üvöltözik most, nem kevés pedagógiai célzattal.
A művezető kényszeredetten hallgatja a munkavédelmist, nem érti,
miért lett egyszeriben bonyolult minden. Nem is olyan régen még elég
volt elsétálnia a raktárba, ledobni a lyukas bakancsot és máris
vihette az újat, még papír sem kellett hozzá, valamelyik főnök
kézjegyével. Ma meg?... Hát mi történt?
alc. Ha fut a vállalat szekere
Tulajdonképpen semmi, azt az apróságot nem számítva, hogy a
vállalat a csőd szélére jutott. Elmúlt már az az idő, amikor minden
műhelysarokba futotta egy-egy új hűtőre, amikor számolatlanul vették
a ventillátorokat, s ha valamelyik elromlott, egyszerűen
kicserélték, meg sem kísérelve a javítást. (folyt.)
1989. augusztus 16., szerda 13:19
|
Vissza »
|
|
A pangás bakancsa 2.
|
Azokban az években ugyan ki foglalkozott azzal, hogy kinek jár
és kinek adható a bakancs. A pangás évei bakancsának sajátja volt,
hogy bárkinek szüksége volt rá, megkaphatta gond nélkül - és nem
egyszer jogosultság nélkül is.
Balgaság lenne most azt gondolni, attól ment csődbe egyik-másik
vállalatunk, mert elhordták - és ismerőseiknek néhány száz, egy-két
ezer forintért eladták - a munkaruhákat az arra illetéktelenek.
Mégis érdemes lenne elgondolkodni talán azon, hová vezet(het), ha
egy vállalat még saját szabályaira is fittyet hány? Ha korlátozás
nélkül, két marokkal szórja a javakat, mert látszólag van miből. Fut
a vállalat szekere, a nyereség meg azért van, hogy elköltsük. Erre
ösztönzött szinte minden gazdálkodót a végtelenségig
központosítható, elvonó és újraelosztó állami paternalizmus.
Rábízták magukat a vállalatok, hiszen az adjon is, aki mindent
elvon, és ne kérdezze, miért fogy nálatok, tisztelt vállalat, annyi
bakancs? Az csak adjon annyit, amennyit kérünk, kérnek.
Az állam adott. Egyebek között erre (is) ment rá a ma
mindnyájunkat nyomasztó kölcsöndollárok sokasága. Csak az volt a
lényeg, hogy a "dolgozók érdekein" csorba ne essék. Cserébe nem kért
mást, csak hogy senki ne avatkozzon bele az "ő dolgába", ne
próbálkozzon a dolgok mélyére látni, hiszen csak kérnie kell,
mindent megkap.
Jogaink és érdekeink ismerete, érvényesítésének, mikéntjének
tudása nélkül felháborodottan hallgatjuk mostanában a "nincs rá
pénz" kezdetű divatos hivatkozást, amely diszkréten eltakar mindent
és mindenkit. Azokat éppúgy, akiknek az ilyen-olyan elosztások
szabályait kidolgozni, rendszeresen felülvizsgálni kötelességük
lenne, mint azokat, akiknek nagyon is kifizetődő volt ez a múlt.
Mert pénz a legtöbb helyen valóban nincs és abból a bizonyos közös
nagy kalapból sem igen remélhetnek ma már. S ekkor derülnek csak ki
a "minden mindegy" időszakában megalkotott, soha nem értelmezett, be
nem tartott szabályok gyengeségei. Amíg semmi nem volt drága, jutott
mindenből mindenkinek, senki sem törődött azzal, hogy a sorok között
olvasson, mára már erre képességei sincsenek a legtöbbeknek.
alc. Helyettünk gondolkodtak
A mindenható állam megígérte, gondoskodik rólunk, s ez egy ideig
így is volt, ma már jól tudjuk, hogy milyen áron. Legtöbbünk helyett
ugyanis hivtalból gondolkodtak is, nemcsak döntöttek. A gondolkodó,
és a saját érdekeit megfogalmazni, képviselni, uram bocsá
érvényesíteni tudó ember esküdt ellenségévé vált a pangás
haszonélvezőinek. (folyt.)
1989. augusztus 16., szerda 13:20
|
Vissza »
|
|
A pangás haszonélvezői 3.
|
Ügyeltek is, nehogy feleslegesen sok munkajogi, munkavédelmi
előírást tömjenek a leendő szakemberek fejébe. A nevetséges
tankönyvek s a nem kevésbé mulatságos tanárok bevetésével el is
érték céljukat. Az amúgy is nehezen érthető, a szakzsargon szülte
szavaktól hemzsegő szabályzatokban így még kevésbé tudja az ember
kihámozni, hogy mi az, ami neki jár, s mi az, ami csak "adható", s
hogy hol lehet mindezek miatt tiltakozni, változásokat sürgetni.
Másfelől viszont egyre kevésbé lesz tartható az "ehhez nekem semmi
közöm, mondják meg a főnökök" szemlélet. Hiszen a főnökök lábán
kevesebb bakancs lyukad, mint a beosztottakén. S ha elfogadjuk azt a
politikai elvet, mely szerint, azok döntsenek és ott, akik és ahol
majd az adott feladatot végrehajtják, akkor azt is el kell fogadni,
hogy az mondja meg, milyen sűrűn kell bakancsot cserélni, aki
hordja. De akkor mondja is meg, ne csak akkor pöröljön, amikor már
befolyik a lábbeli talpán a víz
- A főnökei meg majd eldöntik: vagy
erősebb bakancsokat szereznek, vagy a munkakörülményeken javítanak,
mert ez viszont az ő dolguk
...
(MTI-Press)
ág/kgym Fekete Gy.
1989. augusztus 16., szerda 13:21
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|