|
|
|
|
A pangás bakancsa 2.
|
Azokban az években ugyan ki foglalkozott azzal, hogy kinek jár és kinek adható a bakancs. A pangás évei bakancsának sajátja volt, hogy bárkinek szüksége volt rá, megkaphatta gond nélkül - és nem egyszer jogosultság nélkül is. Balgaság lenne most azt gondolni, attól ment csődbe egyik-másik vállalatunk, mert elhordták - és ismerőseiknek néhány száz, egy-két ezer forintért eladták - a munkaruhákat az arra illetéktelenek. Mégis érdemes lenne elgondolkodni talán azon, hová vezet(het), ha egy vállalat még saját szabályaira is fittyet hány? Ha korlátozás nélkül, két marokkal szórja a javakat, mert látszólag van miből. Fut a vállalat szekere, a nyereség meg azért van, hogy elköltsük. Erre ösztönzött szinte minden gazdálkodót a végtelenségig központosítható, elvonó és újraelosztó állami paternalizmus. Rábízták magukat a vállalatok, hiszen az adjon is, aki mindent elvon, és ne kérdezze, miért fogy nálatok, tisztelt vállalat, annyi bakancs? Az csak adjon annyit, amennyit kérünk, kérnek. Az állam adott. Egyebek között erre (is) ment rá a ma mindnyájunkat nyomasztó kölcsöndollárok sokasága. Csak az volt a lényeg, hogy a "dolgozók érdekein" csorba ne essék. Cserébe nem kért mást, csak hogy senki ne avatkozzon bele az "ő dolgába", ne próbálkozzon a dolgok mélyére látni, hiszen csak kérnie kell, mindent megkap. Jogaink és érdekeink ismerete, érvényesítésének, mikéntjének tudása nélkül felháborodottan hallgatjuk mostanában a "nincs rá pénz" kezdetű divatos hivatkozást, amely diszkréten eltakar mindent és mindenkit. Azokat éppúgy, akiknek az ilyen-olyan elosztások szabályait kidolgozni, rendszeresen felülvizsgálni kötelességük lenne, mint azokat, akiknek nagyon is kifizetődő volt ez a múlt. Mert pénz a legtöbb helyen valóban nincs és abból a bizonyos közös nagy kalapból sem igen remélhetnek ma már. S ekkor derülnek csak ki a "minden mindegy" időszakában megalkotott, soha nem értelmezett, be nem tartott szabályok gyengeségei. Amíg semmi nem volt drága, jutott mindenből mindenkinek, senki sem törődött azzal, hogy a sorok között olvasson, mára már erre képességei sincsenek a legtöbbeknek. alc. Helyettünk gondolkodtak A mindenható állam megígérte, gondoskodik rólunk, s ez egy ideig így is volt, ma már jól tudjuk, hogy milyen áron. Legtöbbünk helyett ugyanis hivtalból gondolkodtak is, nemcsak döntöttek. A gondolkodó, és a saját érdekeit megfogalmazni, képviselni, uram bocsá érvényesíteni tudó ember esküdt ellenségévé vált a pangás haszonélvezőinek. (folyt.)
1989. augusztus 16., szerda 13:20
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|