|
|
|
|
A Magyar Orvosi Kamara közleménye (1. rész) (OS)
|
1989. augusztus 14., hétfő - Az újonnan szerveződő Magyar Orvosi Kamara fontos állomásához érkezett el: a Fővárosi Bíróság az 1989. évi II. törvény 15. paragrafusának (1) bekezdése alapján 232. szám alatt a társadalmi szervek nyilvántartásába vette. Ezzel a Kamara jogi elismerésének hivatalos - bár nem túl egyszerű - ügyintézési folyamata befejeződött, az alakuló közgyűlés által elfogadott Alapszabály jogerőre emelkedett. Az Alapszabály világosan fogalmazza meg a Kamara céljait, nevezetesen: ,,a Kamaráról szóló törvény kezdeményezését; az orvosok szakmai, etikai, gazdasági, szociális érdekeinek érvényesítését; az orvosi tevékenység színvonalának emelését; az orvosi tevékenység társadalmi jelentőségének elismertetését,,. A feladatokban, szolgáltatásokban megvalósítandó szándék egy: az orvos szakmai felkészültségének, rátermettségének, elhivatottságának, etikai magatartásának a lehető leghatásosabb módon kell érvényesülnie a lakosság egészségi állapotának megóvásában, a betegellátásban és egészségi állapotunk mind teljesebb helyreállításában. Végül is erre mutat a sokoldalú érdekérvényesítés eredője: a Kamara őrködik afelett, hogy az orvostársadalom olyan jogok és kötelességek között gyakorolja hivatását, amely érdekviszonyok lehetővé teszik - és elvárják - tudásának széleskörű alkalmazását a betegek, az ország lakosai érdekében. A Magyar Orvosi Kamara az orvosok nem kizárólag érdekvédelmi, hanem olyan szakmai társadalmi szervezete is, amely a politikai pártoktól független - ismételten aláhúzva a szót - szakmai testületet alkot. Feltett szándéka az orvosi tevékenység társadalmi jelentőségének elismertetése, de nem a politikai pártok érveivel és módszereivel, hanem az orvosi munka értékének hangsúlyozásával; a társadalmat, a közösséget alkotó egyén, a család életében betöltendő szerepének kidomborításával. Másképpen fogalmazva: a Kamara az orvosok jó szakmai munkájával kíván politizálni. A Magyar Orvosi Kamara - együtt más szerveződő és már megalakult kamarákkal, szakmai érdekvédelmi testületekkel - kezdeményezi a kamarai törvény megalkotását elsősorban azért, hogy segítse a társadalomirányítás két alapvető formája - a társadalmi önigazgatás és az államigazgatás - között kialakult aránytalanság megszüntetését a demokratikus önigazgatási forma javára. Teszi ezt azért, hogy a közhatalom (a minisztériumok, más államigazgatási szervek) közigazgatási feladataitól elválasztva az adott hivatás, foglalkozás szakmai és etikai követelményrendszerének meghatározása, ezek érvényre juttatása és betartása feladat- és hatáskörébe tartozzon. (folyt.köv.)
1989. augusztus 14., hétfő 18:10
|
Vissza »
|
|
A Magyar Orvosi Kamara közleménye (2. rész) (OS)
|
Erre pedig az önkéntes tagságon alapuló, demokratikusan létrehozott önkormányzattal rendelkező szakmai, érdekvédelmi szervezetek az alkalmasak. Ez egyben a megújuló, a demokrácia felé haladó magyar társadalomnak is érdeke. A Magyar Orvosi Kamara is ezt az utat választotta, és ezen kíván továbbhaladni a jelenben és a jövőben is. Bár napjainkban még a szerveződés feladatai állnak az előtérben, az egészségügyi kormányzat mellett a sajtó, a rádió, a televízió közvetítésével a közvéleményt érdeklő kérdések egy részében a Kamara állásfoglalása is a nyilvánosság reflektorfényébe került. A demokrácia pozitív előjelű megnyilvánulásainak kell megítélniük ezeket még akkor is, ha a nyilatkozataink (szándékolt világos tartalma) nem mindig jutnak el az állampolgárhoz markáns, tiszta, félreérthetetlen megfogalmazásban. A Magyar Orvosi Kamara nem zárkózik el attól, hogy a magánvállalkozások is teret nyerjenek az egészségügyben, ha ez a betegek hatásosabb gyógykezelését segíti elő, és felszabadítja a társadalom, a közösségek rejtett szellemi és anyagi erőtartalékait. De nem tartja egyetlen általános üdvözítő megoldásnak, messzemenőkig nem értene egyet azzal, hogy az állam ne vállaljon felelősséget polgárainak egészségügyi ellátásáért. Ugyanúgy támogatja a magángyakorlat fenntartását, amelynek bővülése vagy szűkülése nem a bürokratikus hatósági szabályozástól, hanem a valós és reális igényekben megfogalmazódó szükségletektől függ. A Kamara törekvése az, hogy a beteg ember gyógyításának mikéntjét ne az állampolgár vagyoni, társadalmi helyzete, pártállása határozza meg, hanem a betegsége, amelynek gyógyításában elvárja az orvostársadalom tagjaitól, hogy tudásuk legjavát adva, a szigorú szakmai és etikai elveket betartva tegyenek meg mindent az egészségi állapot lehetőleg maradéktalan helyreállításáért. Ebben számít az egyén, a páciens aktív közreműködésére, legalábbis annyiban, hogy tőle telhetően ne rontsa életmódjával egészséges élete lehetőségének kilátásait. Ugyanakkor elvárja az államtól is, hogy tegyen meg mindent az őt fenntartó állampolgárok életkörülményeinek javításáért, környezetük védelméért, egészségügyi ellátásuk feltételeinek javításáért, fejlesztéséért, mégpedig nem utasítva, hanem kikérve a lakosság véleményét, felkarolva hasznos kezdeményezésüket. A célt kifejező tartalom a fontos, amelynek megvalósítására számos módszer egymás mellett is alkalmazható. A Magyar Orvosi Kamara e feladatok megvalósításában kíván partner lenni szerveződő sajátos működésével, ehhez várja a közel 13.000 orvoskamarai tag többi kollégájának csatlakozását. (OS)
1989. augusztus 14., hétfő 18:12
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|