|
|
 |
|
 |
Gerincpróbáló idő
|
Budapest, 1989. augusztus 14. hétfő (MTI-Press)
Amikor Nyers Rezső, az MSZMP elnöke legutóbb Kecskeméten járt,
még előtte voltunk az időközi országgyűlési képviselői
választásoknak. Dr. Kiss István, az MSZMP kecskeméti
képviselőjelöltje akkor panaszolta elkeseredetten a párt elnökének:
a város ismert állami és gazdasági vezetői, akik egykoron többnyire
éppen párttagságuk révén jutottak mostani székükhöz, csendes
szemlélőként ülték végig a jelölőgyűléseket. Az egykor politikai
szempontok figyelembevételével (is) kinevezett, felkészült(nek
mondott) elvtársak, saját bevallásuk szerint, féltek vitába szállni
a vetélytárs szakértőivel. Bár ugyanez elmondható a pártapparátus
tagjairól is.
"Gerincpróbáló időket élünk" - mondta erre, inkább szomorúan,
semmint megnyugtatásképpen Nyers Rezső. De vajon mire gondolt ekkor,
kiknek a gerincére?
Arra talán, hogy hány ember is kapja azért a fizetését, hogy az
MSZMP politikáját segítse érvényesíteni? Azokra, akik az almúlt
évtizedekben egyenlőségjelet tettek, mert tehettek, a szolgálat és
az uralkodás közé? Kecskemét és Szeged, vagy korábban Gödöllő
példázza, hogy csődöt mond az évtizedekig misztifikált tudás, amint
valódi, hús-vér ellenfelek kerülnek a porondra. S a szolgálat
mostanra a fizetés felvételére korlátozódott.
Meddig lehetnek még ekkora urak az elvtársak? Melyik párt tűrné
el, tőlünk kissé nyugatabbra, hogy emberei ilyen könnyedén,
erőlködés nélkül adják fel "hadállásaikat"?
Nem attól van, nem attól lehet rossz szájíze a vesztes
képviselőjelölteknek és szavazóknak, vagy az MSZMP-tagság egy
részének, hogy alulmaradtak; ennek lehetőségével már számolniuk
kell. A semmittevés, pontosabban hatástalanság azonban
elfogdhatatlan. Különösen, hogy a vereség óta sorra nyilatkoznak az
érintettek és különböző rendű-rangú feletteseik, hogy "nem vettük
egészen komolyan az időközi választásokat", "viszafogott volt a
kampányunk" és "rosszul mértük fel ennek jelentőségét".
Vajon miért hallgattak azok a vállalatvezetők, akiknek zsebében
még mindig ott lapul az a bizonyos piros könyv? Nekik miért lehet
közömbös, hogy ki képviseli őket az ország házában? (folyt.)
1989. augusztus 14., hétfő 11:52
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Gerincpróbáló idő 2.
|
Dr. Kiss István képviselőjelölt szerint - kivárnak. Mit lehet
tudni, előfordulhat, hogy az általános választásokon az ellenzék
kerekedik felül. Márpedig akkor jobb ma háttérben maradni, kivárni,
amíg egyértelművé válnak az erőviszonyok. Lehet, hogy nem is túl
soká majd kamatostul megtérül a mostani hallgatás. Erre számítanak?
Hogy visszahúzódásukkal lebratyizhatnak az esetleges későbbi
győztesekkel?
Persze meg lehet érteni őket is, az évtizedekig tomboló
kontraszelekció eme torz gondolkodású szüleményeit. Eddig bevált ez
a taktika. Csak jól kellett helyezkedni, a kellő pillanatban szólni,
máskor meg csendben maradni, s közben nyugodtan lehetett
araszolgatni felfelé a ranglétrán. Csakhogy a sumákolások, a
helyezkedések korának itt egy darabig mindenképpen vége fog
szakadni. Valódi politikai csaták állnak előttünk, s azokon csak a
valóban küzdők szerezhetnek érdemeket - remélhetőleg. Hiszen az
ellenfelek azt semmiképpen nem méltányolják majd, hogy melyik
elvtárs kivel vadászott, kinek volt puszipajtása.
Csak annyi kell, hogy gondolkodjanak egy kicsit koalíciós
fejjel
Ki szívleli a köpönyegforgatókat, akik mindíg a győztes
oldalára állnak, de maguk még a legszükségesebbet sem teszik meg a
győzelemért? Kell-e vajon olyan ember bármely létező, vagy ezután
születő pártnak, aki a szekéren csak utazni szeret, de ha kell,
megtolni képtelen?
Az időközi választásokon nem az derült ki, hogy "lassabban
tudják csak tolni, mint a vetélytársak" hanem mindenekelőtt az, hogy
meg sem próbálták.
A választásoknak mindíg van végeredménye, valaki mindíg győz,
míg mósok alulmaradnak. Nincs középút, kár sumákolni és nincs mire
várni.
(MTI-Press)
ág/kgym Fekete Gy.
1989. augusztus 14., hétfő 11:53
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|