Rendszerváltás és az MTI

	Pártalapítás - futószalagon
München, 1989. augusztus 13. (SZER, Világhíradó) - Egyre másra alakulnak Magyarországon a pártok. A különféle rétegek, csoportok most már szeretnék érdekeik védelmét a maguk kezébe venni. Ennek a fejleménynek a pozitívumait és negatívumait veszi szemügyre Gadó György budapesti kommentárjában: - Pártalapítást szorgalmaznak a szabolcsi tsz-vezetők, mert úgy érzik, hogy a jelenlegi pártok közül egyik sem vállalja fel kellően az ágazat érdekeinek a képviseletét. Nemrég még arról értesülhetett a közvélemény, hogy a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa azt latolgatja, ne alakuljon-e politikai párttá - szintén az ágazat hatékonyabb érdekképviselete végett. Egy újabban létesült egyesület, Magánvállalkozók Úniója is meghírdette, hogy politikai párttá kíván formálódni, hasonló meggondolásból. Említhetném még azt a szerveződést, mely a Józan Élet Egyesület támogatásával kishírdetésben közölte az újságolvasókkal a szándékát egy környezetvédelmi párt létrehozására. Ezekkel a kezdeményezésekkel szemben mindössze egyetlen hír áll: a Vállalkozók Országos Szövetsége úgy nyilatkozott, hogy nem kíván párttá változni, annál is kevésbé, mivel tagjai közt sokan már meglévő, de különböző politikai pártokhoz csatlakoztak. Őket tehát a szövetség párttá alakulása lehetetlen helyzetbe hozná. A VOSZ inkább arra törekszik, hogy a pártokat bírja rá a vállalkozók érdekeinek figyelembe vételére. Melyik út a helyes? És van-e esélyük az előbb említett szervezeteknek arra, hogy csakugyan politikai pártokká legyenek? Mennyire komolyan gondolt szándékuk ez? Attól tartok, hogy ezek nem átgondolt törekvések. Nem számolnak azokkal a követelményekkel, amelyeket egy valamennyire is komolyan vehető politikai pártnak ki kell elégítenie. Ennél fogva tehát a másik utat látom célravezetőnek: azt, amit a Vállalkozók Országos Szövetsége kíván követni. (folyt.) 1989. augusztus 13., vasárnap
Vissza »

	- Pártalapítás - 1. folyt.
Bármennyire nehéz, sőt lehetetlen is, hogy egy párt az egész társadalom nézeteit képviselje, hogy minden réteg és ágazat érdekeit egyaránt érvényesítse, mégis abból kell kiindulni, hogy programja szélesebb rétegek felfogását tükrözi és nem szűk csoportérdeket kifejezően. A párt akkor párt igazán, ha a társadalom előtt álló valamennyi fontos problémára igyekszik választ adni, mégha az a válasz nem elégíti is ki az egész nemzetet. Bármennyire fontosak is egyes szakma, vagy szűkebb társadalmi csoport érdekei, és bármennyire nélkülözhetetlen is azokat tekintetbe venni a nagyobb problémák megoldásakor, a politikai pártoknak mégis elsősorban ez utóbbiakra kell figyelniük. A szűkebb részérdekek képviselete a nem elsősorban politikai, hanem a szakmai szervezetek dolga. A parlamentáris demokrácia csakis pártokra épülhet. Az Országgyűlés nem válhat szakszervezetek és különféle szakmai csoportok kongresszusává, mely az átfogó politikai elgondolásokat nélkülözi. A szabad választásokon ilyen elgondolásoknak és az ezeket meghírdető pártoknak kell egymással megmérkőzniük. A többség akaratából felálló kormánynak pedig az a feladata, hogy a többség véleményének megfelelő távlati elgondolást megvalósítsa. Eközben természetesen rendszeresen tanácskoznia kell az érdekképviseletekkel, de arra is ügyelve, hogy részérdekek ne kerekedhessenek az országos érdekek fölé. Míg a szakszervezeteknek és más érdekképviseleti szerveknek az a dolguk, hogy a saját területük érdekeit késhegyigmenően képviseljék, a kormány dolga, hogy összecsiszolja az ellentétes érdekeket és ne hagyja, hogy pusztító konfliktusokat idézzenek elő. A kormány által felállított érdekegyeztető tanács még nem működik hatékonyan, ezért is nyilatkozott úgy a kormányzat egyik szaktisztviselője a közelmúlt napokban, hogy kívánatos lenne, ha a tanács munkájába a szakszervezetek is bekapcsolódnának, ideértve a független szakszervezeteket is. (folyt.) 1989. augusztus 13., vasárnap
Vissza »

	- Pártalapítás - 2. folyt.
A mai politikai körülmények között azonban, amikor közbizalom és parlamentáris demokrácia hiányában sem hatékony kormány, sem eredményes érdekérvényesítés nem létezik még, az érdekegyeztető tanács is sovány eredménnyel működhet csak. A bevezetőben említett pártalakítási törekvések arról árulkodtak, hogy egyelőre még mind a politikai pártok, mind az érdekképviseleti szervezetek gyerekcipőben járnak, még nem találták meg egymás kezét. A társadalom még nem látja világosan, hogy milyen keretek között valósíthatja meg különféle szakmai és csoportérdekeit. Kérdés: mekkora tandíjat kell megfizetnie, mire felismeri, hogy a hathatós érdekvédelem nem pótolhatja az átfogó tevékenységű politikai pártokat, sőt, hogy az ilyen pártok létezése és parlamentáris küzdelme egyik feltétele az ágazati és szűkebb csoportérdekek érvényesülésének? +++ 1989. augusztus 13., vasárnap
Vissza »