|
|
|
|
Bush első válsága (2. rész)
|
Az Egyesült Államokban komoly figyelmet és reményeket keltett az az állítólagos teheráni ajánlat, hogy Irán - bizonyos ellenszolgáltatások fejében - segítséget nyújthat az amerikai túszok kiszabadításához. Ez a hír önmagában is áttörés az iráni-amerikai viszonyban. Kormányzati körök ugyanakkor nem egészen bizonyosak abban, hogy Rafszandzsani elnök mennyire képes kézben tartani saját országában az úgynevezett keményvonalasokat - arról nem is szólva, hogy mennyire képes valóban érvényesíteni Teherán befolyását a libanoni fundamentalista körökben. Azt mindannyian kizárják, hogy Bush közvetlen alkuba bocsátkozik túszügyekben - de a szakértők szerint az amerikai elnök óvatos, a Teheránnal való tárgyalási hajlandóságra utaló gesztusai igen figyelemre méltóak és egyben azt is jelzik, hogy Irán kedvező válasza hasonlóképpen kedvező amerikai reagálást válthat ki. Ennek a politikának a megítélése nem teljesen egyértelmű még Washingtonban sem. Stanfield Turner - a Carter-kormányzat idején a a CIA igazgatója - megjegyezte: ,,az Egyesült Államokban minden vezető politikai személyiségnek azt kell mondania, hogy nem tárgyalunk a terroristákkal - de a puszta tények arra utalnak, hogy mégis csak tárgyalni fognak,,. Turner szerint a tárgyalások tényét majd lepelbe burkolják: a túszügyek és a kapcsolatok javítása között nincs semmiféle kapcsolat - holott ezt nehéz lenne tagadni. S miközben folynak az alkudozások a kulisszák mögött, külpolitikai szakértők, újságírók általában nagyra értélik Bush elnök ,,válságteljesítményét,,. Szerintük az elnöknek sikerült elkerülnie a bombasztikus nyilatkozatokat, a retorikai trükköket - miközben mellesleg komoly haditengerészeti erőt irányított a térségbe. Az elnök emellett azt is elkerülte, hogy a válsághangulatban saját fontosságának reflektorfényében sütkérezve kihasználja az ebből adódó propaganda-lehetőségeket. George Bush ráadásul megtette azt, amit kevés elődje: legalább tucatnyi állam- és kormányfő ,,kollégáját,, hívta fel szerte a világon, s konzultált velük a válság megoldásának lehetséges módozatairól. ,,Ez legalábbis jelzésül szolgált mindenkinek - főleg az amerikai népnek -, hogy az elnök tesz valamit, s hogy a lárma a túszok élete és külpolitikai célok érdekében nemcsak a bombák zajából eredhet,, - mondotta a térség egyik szakértője. +++ (MTI-Panoráma)
1989. augusztus 13., vasárnap 13:11
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Halló Szer? Szeretnék egy magánjellegűnek látszó dolgot elmondani ha lehet. Ugyanis én ez év márciusában jöttem NSZK-ba. Német származású vagyok. Itt rokonaim vannak. Egy ezzel kapcsolatos kérelem el lett küldve, ami eltarthat talán egy évig is, tovább is, hogy elfogadnak németnek vagy nem. Minden a legnagyobb rendben van itt. Lakásom, hivatalos munkahelyem van és egy dolog aggaszt. Sok mindennel nem vagyok tisztában, ezért kérem világosítson fel. Ugyanis olyan dolgok történtek Magyarországon a családdal, lehet hogy meg sem tudom várni a döntést velem kapcsolatban. Mire számíthatok Magyarországot hátrányt figyelembe véve, hogy pl. hogy mehetek vissza, útlevelem lejárt, nem tudok semmit sem, pl. 28 év folyamatos munkaviszonyom van M.o-on az elveszett? Tehát nem tudom, hogy ha ez bekövetkezik, hogy tudok visszamenni, mit kell tennem. Köszönöm, ha választ kapok a rádióban, viszonthallásra."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|