Rendszerváltás és az MTI

	Bush első válsága (1. rész)
1989. Washington, 1989. augusztus 13. (Reuter/MTI-Panoráma) - George Bush amerikai elnök odahaza csak dícséreteket kapott amiatt, hogy hidegvérrel kezelte a túszválságot; arra is felfigyeltek, hogy a kialakult feszült helyzetet felhasználva az elnök igyekszik megragadni az alkalmat nemcsak az Iránnal való kapcsolatok javítására, hanem a még fogságban lévő amerikai állampolgárok kiszabadítására. Kormányzati tisztségviselők Washingtonban úgy vélekednek, hogy az izraeli emberrablási akció - amely a jelenlegi túszválságot voltaképpen provokálta, s amelyet kezdetben keményen bíráltak is Washingtonban - talán még alkalmat is kínálhat az elnöknek arra, hogy kapcsolatot létesítsen az iráni iszlám köztársaság új elnökével, Hasemi Rafszandzsanival. ,,Jóval nagyobb tétről van itt szó, mint a túszokról. Az asztalon valójában az Egyesült Államoknak Iránnal és Szíriával való viszonya, valamint a terrorizmus megítélésének kérdése fekszik,, - jelentette ki a Fehér Ház egyik tisztségviselője. Miután Izrael július végén Dél-Libanonból elrabolta a Hezbollah egyik vezetőjét, Obeid sejket, az Egyesült Államokban sokan feldühödtek azon, hogy Washingtonnak a térségben legközelebbi szövetségese ezzel az akcióval amerikai állampolgárok életét sodorta veszélybe; ugyanakkor ma elismerik, hogy a szembenálló felek az emberrablás után kezdik felülvizsgálni eddigi politikájukat, és lehetséges, hogy éppen ez az akció lesz a kulcs a Libanonban fogva tartott túszok ügyének megoldásához. A Fehér Házban mindamellett türelemre intenek: a jelekből ítélve arról van szó, hogy nemcsak Bush elnök, de Rafszandzsani is olyan megbékélési formulát keres, amelyet ,,eladhat,, az évtizedes ellenségeskedés által egymás ellen tüzelt állampolgárainak. ,,Iránban azt tanították eddig az embereknek, hogy gyűlölniük kell Amerikát. Nem lehet elvárni az ország vezetőjétől, hogy ezt a közhangulatot egy csapásra megváltoztassa,, - mondotta az idézett magas rangú személyiség, hozzátéve, hogy ugyanez alkalmazható az Egyesült Államokra is. Amióta meggyilkolták az amerikai William Higgins alezredest, Bush és munkatársai megpróbálják csillapítani a türelmetlenséget és azt elfogadtatni az ország közvéleményével, hogy ebben az ügyben gyors áttörésre nem lehet számítani. (folyt.) 1989. augusztus 13., vasárnap 13:01
Vissza »

	Bush első válsága (2. rész)
Az Egyesült Államokban komoly figyelmet és reményeket keltett az az állítólagos teheráni ajánlat, hogy Irán - bizonyos ellenszolgáltatások fejében - segítséget nyújthat az amerikai túszok kiszabadításához. Ez a hír önmagában is áttörés az iráni-amerikai viszonyban. Kormányzati körök ugyanakkor nem egészen bizonyosak abban, hogy Rafszandzsani elnök mennyire képes kézben tartani saját országában az úgynevezett keményvonalasokat - arról nem is szólva, hogy mennyire képes valóban érvényesíteni Teherán befolyását a libanoni fundamentalista körökben. Azt mindannyian kizárják, hogy Bush közvetlen alkuba bocsátkozik túszügyekben - de a szakértők szerint az amerikai elnök óvatos, a Teheránnal való tárgyalási hajlandóságra utaló gesztusai igen figyelemre méltóak és egyben azt is jelzik, hogy Irán kedvező válasza hasonlóképpen kedvező amerikai reagálást válthat ki. Ennek a politikának a megítélése nem teljesen egyértelmű még Washingtonban sem. Stanfield Turner - a Carter-kormányzat idején a a CIA igazgatója - megjegyezte: ,,az Egyesült Államokban minden vezető politikai személyiségnek azt kell mondania, hogy nem tárgyalunk a terroristákkal - de a puszta tények arra utalnak, hogy mégis csak tárgyalni fognak,,. Turner szerint a tárgyalások tényét majd lepelbe burkolják: a túszügyek és a kapcsolatok javítása között nincs semmiféle kapcsolat - holott ezt nehéz lenne tagadni. S miközben folynak az alkudozások a kulisszák mögött, külpolitikai szakértők, újságírók általában nagyra értélik Bush elnök ,,válságteljesítményét,,. Szerintük az elnöknek sikerült elkerülnie a bombasztikus nyilatkozatokat, a retorikai trükköket - miközben mellesleg komoly haditengerészeti erőt irányított a térségbe. Az elnök emellett azt is elkerülte, hogy a válsághangulatban saját fontosságának reflektorfényében sütkérezve kihasználja az ebből adódó propaganda-lehetőségeket. George Bush ráadásul megtette azt, amit kevés elődje: legalább tucatnyi állam- és kormányfő ,,kollégáját,, hívta fel szerte a világon, s konzultált velük a válság megoldásának lehetséges módozatairól. ,,Ez legalábbis jelzésül szolgált mindenkinek - főleg az amerikai népnek -, hogy az elnök tesz valamit, s hogy a lárma a túszok élete és külpolitikai célok érdekében nemcsak a bombák zajából eredhet,, - mondotta a térség egyik szakértője. +++ (MTI-Panoráma) 1989. augusztus 13., vasárnap 13:11
Vissza »