|
|
|
|
Fellebben a titok fátyla... (1. rész) Mennyit költ a Szovjetunió katonai célokra?
|
1989. augusztus 13. vasárnap (MTI-Press) - Amikor Szergej Ahromejev, a Szovjetunió marsallja (a szovjet fegyveres erők korábbi vezérkari főnöke, jelenleg pedig Mihail Gorbacsov katonai tanácsadója) röviddel ezelőtt az Egyesült Államokban vendégeskedett, teljesen szokatlan módon az amerikai Képviselőház védelmi bizottsága előtt is megjelent és ott a legnagyobb nyíltsággal válaszolt minden, katonai kérdésre. Megkérdezték tőle - egyebek között -, hogy a Szojvetunió évente mennyit fordít nemzeti össztermékéből a hadsereg fenntartására? A marsall nem tagadta, hogy az USA-hoz képest ez az arány magasabb, 8,4 százalék, vagyis közel két és fél százalékkal több. Aztán a bizottság tagjai azt tudakolták, összegszerűen mégis mennyire rúg az évi szovjet védelmi költségvetés? A válasz erre is a legőszintébb volt: 77,3 milliárd rubel, de ez csak a bármilyen külső agresszió elhárítására alkalmas aktív erők védelmi kiadásait foglalja magában. A jelzett keretösszeg azonban nem tartalmazza a KGB és az építő-műszaki alakulatok költségeit, úgyhogy ezzel még némileg emelkedik az államháztartás tehertétele.
Ahhoz képest, hogy korábban a hivatalos szovjet hírközlő szervek mindössze 22 milliárd rubeles védelmi költségvetésről beszéltek, a több mint 77 milliárdos ,,bevallás,, nyilvánvalóan nem történhetett volna meg a katonai glasznyoszt ,,törvényesítése,, nélkül. A felesleges titkolózások kora, úgy tűnik, véget ért. Moszkvában ugyanis rájöttek arra, nincs értelme annak, hogy a ,,belső használatra,, szóló információkban elhallgassanak bizonyos tényeket, hiszen a honvédelem terhei mindenkit egyformán érintenek. Ami pedig a nemzetközi környezetet, s főleg a Nyugatot illeti, felesleges tápot adni a különféle találgatásoknak, nem egyszer az eltúlzott becsléseknek, a ,,szovjet veszélyt,, mesterségesen felnagyító propagandának. Másrészt az is indokolta a tényleges adatok nyilvánosságra hozását, hogy megfelelő viszonyítási alap álljon rendelkezésre a katonai kiadásoknak a Varsói Szerződés országai által szorgalmazott kölcsönös csökkentésére. És ebben a vonatkozásban nincs helye a manipulálásnak, annál inkább sem, mert ha a leszerelésben érdekelt államok - így a Szovjetunió - nem bocsátják egymás rendelkezésére a hadügyi kiadásokról szóló valós információkat, aligha lehet szó a bizalom erősítéséről. (folyt.)
1989. augusztus 13., vasárnap 11:52
|
Vissza »
|
|
Fellebben a titok fátyla...(2. rész)
|
Bár Nugaton kellően méltányolják a szovjet nyíltságot, bizonyos politikai körökben és sajtóorgánumokban mégis kételyeket igyekeznek táplálni. Tényleg ennyi lenne a Szovjetunió éves katonai költségvetése, mint amennyit Moszkvában most elismertek? Vagy ennél még mindig jóval több? Az amerikai Wall Street Journal és a brit Financial Times - de sok más tekintélyes lap is - hasonló kérdéseket tesz fel mostanában. A bizalmatlanságnak nyilván az is egyik oka lehet, hogy szovjet részről évtizedekig valószínűtlenül alacsony számadatokat közöltek a védelmi kiadásokról, ami kétségtelenül igaz. És bizony a bizalmat nem könnyű helyreállítani, bár erre Moszkva őszintén törekszik. Szovjet szakértők gyakran hivatkoznak arra, hogy a nyugati kételyek nem kis részben az összehasonlítási alap tarthatatlanságából erednek. Az Egyesült Államokban, a NATO-ban ugyanis abból indulnak ki, egyes fegyverek és fegyverrendszerek (a fejlesztés, a gyártás) mennyibe kerülnek náluk, ám ezeket a költségeket nem lehet átvetíteni a szovjet gazdaságra. Kézenfekvő, hogy a Szovjetunióban, ahol a profitérdekek nem érvényesülnek, egy adott harceszköz olcsóbban állítható elő, mint bármelyik tőkés országban. Ehhez járul egyebek között a nyersanyagár és a bérköltség alacsonyabb szintje, a legyártott eszközök önköltségi áron való leszállítása a hadseregnek. De vegyünk egy másik lényeges tényezőt. A mintegy 4 millió főt számláló szovjet fegyveres erők fenntartási költségei - mindenekelőtt az általános hadkötelezettség miatt - jóval kisebbek, mint a zsoldos rendszerű amerikai, vagy brit hadseregé. Ott, ahol a hivatásos és a sorállományú - vagy inkább a katonai életpályát hivatásul választó fiatalokat - igen jól megfizetik, az úgynevezett személyi költségek összehasonlíthatatlanul nagyobbak, mint - mondjuk - a szovjet hadseregben, ahol a tisztek és a sorkatonák illetménye messze elmarad a példaként említett két nyugati hadsereg hivatásosainak illetményétől. Már önmagában véve ez a különbség is ,,olcsóbbá,, teszi a szovjet fegyveres erőket. Emellett még számos más jellemzőt lehetne figyelembe venni annak tárgyilagos megítéléséhez, miért ,,csak,, annyi a szovjet katonai költségvetés végösszege, mint amennyi. (folyt.)
1989. augusztus 13., vasárnap 11:57
|
Vissza »
|
|
Fellebben a titok fátyla... (3. rész)
|
Záró gondolatként ide kivánkozik annak megjegyzése, hogy a védelmi erőfeszítések még ezen a szinten is erőteljesen megterhelik a Szovjetunió gazdaságát, ezért - nem feledkezve meg az államháztartás több mint 100 milliárdos deficitjéről sem - Moszkvának alapvető érdeke a katonai szembenállás csökkentése, a leszerelési tárgyalások eredményessége. Az egyoldalú csapatcsökkentés, a védelmi kiadások lefaragása (10 milliárd rubellel) nemcsak a bizalmatlanság ködének oszlatását szolgálja, hanem a szovjet nép életkörülményeinek javítását is. +++ Serfőző László, katonai szakértő (MTI-PRESS)
1989. augusztus 13., vasárnap 12:02
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Halló Szer? Szeretnék egy magánjellegűnek látszó dolgot elmondani ha lehet. Ugyanis én ez év márciusában jöttem NSZK-ba. Német származású vagyok. Itt rokonaim vannak. Egy ezzel kapcsolatos kérelem el lett küldve, ami eltarthat talán egy évig is, tovább is, hogy elfogadnak németnek vagy nem. Minden a legnagyobb rendben van itt. Lakásom, hivatalos munkahelyem van és egy dolog aggaszt. Sok mindennel nem vagyok tisztában, ezért kérem világosítson fel. Ugyanis olyan dolgok történtek Magyarországon a családdal, lehet hogy meg sem tudom várni a döntést velem kapcsolatban. Mire számíthatok Magyarországot hátrányt figyelembe véve, hogy pl. hogy mehetek vissza, útlevelem lejárt, nem tudok semmit sem, pl. 28 év folyamatos munkaviszonyom van M.o-on az elveszett? Tehát nem tudom, hogy ha ez bekövetkezik, hogy tudok visszamenni, mit kell tennem. Köszönöm, ha választ kapok a rádióban, viszonthallásra."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|