|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Nyitott szemmel:
Mélypontok
"Tessék mondani,
van önnek ünneplő ruhája, önálló lakása, tévéje, 10 évesnél
fiatalabb télikabátja, olvas Ön napilapot, eszik gyümölcsöt, húst,
és egyáltalán eszik naponta meleg ételt, vásárol könyvet, jár
színházba, moziba? Ezek a kritériumai a szegénységnek, és persze az
örökös gond, mely a nyomort kíséri és az anyagi nincstelenséget
lelki kifosztottsággá teszi. Ma már ott tartunk, hogy az utcaképet
is jellemzik a csoszogó, elhanyagolt külsejű öregemberek, a rongyos
ruhák, széteső cipők, a gondozatlanság. Még jó, hogy nyáron mindez
nem olyan feltünő. S ami a legszomorúbb, hogy a jövőben sem a
szegénység enyhülésére, hanem fokozódására lehet számítani."
|
|
|
|
|
|
|
- A hallgatók fóruma - 5. folyt.
|
Otthonról már írtam önöknek, de úgy gondolom, nem nyert kézbesítést, mert nem kaptam választ. Pedig csekélység, amiben segítségükre lehettem volna. Majd odahaza személyesen. Tetszenek tudni, mindig kicsit fenntartással teszek dolgokat, nem magamat féltem, de hátha a gyermekeimnek baja származnék. Tudjuk, hogy a 12 közül egy áruló, egy kételkedő, egy tagadó volt. Akkor bizony, ha ilyen az arány, a magyarok közül körülbelül hárommilliónyian vagyunk gyarlók." - Nyugat-Németországban élő, 58 éves magányos férfi levele: "14 éves voltam, amikor bejöttek az orosz csapatok. 30 évet éltem a kommunista rendszerben. 4 évig a magyar hadsereg tisztje voltam, főhadnagy a különleges osztálynál. Megtanultam Marx, Engels, Lenin, Sztálin műveit, a bolsevik párt történetét. Ma már úgy látom ez az egész kommunizmus olyan, mintha valaki szódavízből vajat akarna köpülni. Teljesen tönkretették a mi gyönyörű hazánkat. Hárommillió koldus országának nevezték, hát fejlődött, mert mostanra kilencmillió koldus országát teremtették. Megbukott ez a rendszer. 58 éves vagyok. Eléggé szomorú, hogy el kellett hagynom a hazámat. Én itt, ahol élek, egyedül vagyok magyar. Sajnos magyarul egy szót sem tudok váltani senkivel. Nagyon szép város, de nagyon sokszor előfordul, hogy nézem este a tévét, és közben a gondolataim otthon csavarognak. Munka nélkül vagyok 4 éve. Volt egy szívtrombózisom és én már nem is fogok dolgozni. Kapcsolatom senkivel nincs. Teljesen egyedül élek. Sok ismerősömmel levelezek, ez minden boldogságom, örömöm. Írok néha verseket is mindenről. Az édesapám a fronton eltünt, édesanyám bombázás áldozata lett, 13 évesen szülők nélkül maradtam. Nagybátyámat Szibériába hurcolták a neve miatt, Sálnak hívták, szemét sváboknak nevezték őket." (folyt.)
1989. augusztus 12., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|