 |
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Nyitott szemmel:
Mélypontok
"Tessék mondani,
van önnek ünneplő ruhája, önálló lakása, tévéje, 10 évesnél
fiatalabb télikabátja, olvas Ön napilapot, eszik gyümölcsöt, húst,
és egyáltalán eszik naponta meleg ételt, vásárol könyvet, jár
színházba, moziba? Ezek a kritériumai a szegénységnek, és persze az
örökös gond, mely a nyomort kíséri és az anyagi nincstelenséget
lelki kifosztottsággá teszi. Ma már ott tartunk, hogy az utcaképet
is jellemzik a csoszogó, elhanyagolt külsejű öregemberek, a rongyos
ruhák, széteső cipők, a gondozatlanság. Még jó, hogy nyáron mindez
nem olyan feltünő. S ami a legszomorúbb, hogy a jövőben sem a
szegénység enyhülésére, hanem fokozódására lehet számítani."
|
|
|
|
|
|
 |
- A hallgatók fóruma - 4. folyt.
|
- A harmadik, hallgatónkat érdeklő témakör: új földosztás,
önkéntességen alapuló új szövetkezetek, a földek eredeti
tulajdonosainak, illetve örököseinek térítésmentes visszaadása. A
téeszek, állami gazdaságok csak vagyonkezelők, de nem tulajdonosok.
Így földet el nem adhatnak.
- A téeszek földjeit vissza kell adni azoknak, akiktől annak
idején erőszakkal elvették, amennyiben az illetők egyénileg kívánnak
gazdálkodni. A föld adás-vételét teljesen szabaddá kell tenni. És
ahol az emberek szövetkezetet kívánnak, ott működjenek az államtól
teljesen független, csoportos magánvállalkozásként.
- Most ötgyermekes özvegyasszony leveléből idézünk, aki
ausztriai látogatása során adta fel postára levelét:
"Olyan régóta készülök önöknek írni, hogy már nem is tudom,
mióta. Álmatlan éjszakákon mindig fogalmaztam egy-egy levelet. Aztán
csak elmaradt. Hálásan köszönöm, hogy oly sokszor megerősítettek
hitemben. Mindig hittem, hogy eljön egyszer egy jobb, nyugalmasabb
élet. Idén, március 15-ike óta remélem, hogy ez csakugyan
bekövetkezik. De újra csak kételyeim támadtak és új szorongások
vesznek körül.
Özvegy vagyok 23 éve, öt gyermek édesanyja. Mind élnek, hála
Istennek és szépen. Sem a bíróságot, sem a rendőrséget nem
foglalkoztatják. Igaz, önmagamnak akartam bebizonyítani, hogy apa
nélkül is végre lehet ezt hajtani. Hogy mik voltak, azt csak az
tudja, aki ezt végigcsinálta.
De Isten nélkül nem lehetett volna végigcsinálni. Tudjuk. Mikor
legsötétebb az ég, akkor kezd virradni. Csakhogy az öregséggel
együtt fogy minden az emberben. Pedig, ha csúszómászóként élném is
meg, hogy ezeknek a vörös koronája hullana a porba. Talán. (folyt.)
1989. augusztus 12., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|