|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Nyitott szemmel:
Mélypontok
"Tessék mondani,
van önnek ünneplő ruhája, önálló lakása, tévéje, 10 évesnél
fiatalabb télikabátja, olvas Ön napilapot, eszik gyümölcsöt, húst,
és egyáltalán eszik naponta meleg ételt, vásárol könyvet, jár
színházba, moziba? Ezek a kritériumai a szegénységnek, és persze az
örökös gond, mely a nyomort kíséri és az anyagi nincstelenséget
lelki kifosztottsággá teszi. Ma már ott tartunk, hogy az utcaképet
is jellemzik a csoszogó, elhanyagolt külsejű öregemberek, a rongyos
ruhák, széteső cipők, a gondozatlanság. Még jó, hogy nyáron mindez
nem olyan feltünő. S ami a legszomorúbb, hogy a jövőben sem a
szegénység enyhülésére, hanem fokozódására lehet számítani."
|
|
|
|
|
|
|
A természeti és a gazdasági környezetszennyezés
|
München, 1989. augusztus 12. (SZER, Agrárpolitikai reflektor) - Tollhegyen. Kedves hallgatóim Felolvassuk Szép Zoltán jegyzetét a természeti és a gazdasági környezetszennyezésről. - Amennyire veszedelmes az ózon megfogyatkozása odafenn, annyira káros megnövekedése idelenn, talajközelben. A főváros légszennyezettségének méréseivel foglalkozó szakemberek vizsgálatai kimutatták, hogy a mind súlyosabb környezetmérgezés ártalmas következményei a vidéket is sújtják, leginkább pedig a mezőgazdaságot. Budapesttől 80-100 kilométerre a széljárás irányának megfelelően szennyezett levegő borítja el a földeket, lakott, lakatlan területet egyaránt. Naponta kétszer ismétlődik meg ez a jelenség, mindig a csúcsforgalmat követő 4-5 óra elteltével. Addigra a szél által elsodort kipufogógázok és más, az ipari üzemekből származó égéstermékek ózonná átalakulva fejtik ki ártalmas hatásukat. A megfigyelők nyomonkövetik az újabb ellenséget, észleléseiket leírják, s az arra illetékesek miután összegezték, továbbítják. A főváros pedig tovább árasztja magából a mérgezett levegőt, s a vidék elszenvedi a következményeket. Még a természet történései is hasonlítanak a politika körforgásához. A központban felerősödött áramlatok eljutnak vidékre és ott így, vagy úgy, de hatni, erősíteni és erőtleníteni kezdenek. Ez az, ami kevéssé mérhető, tény azonban, hogy szinte minden valamiképpen hatással van a mezőgazdaságra is. A KGST elejétől fogva elhibázott kereskedelmi gyakorlata, hogy a szovjet gyártmányokkal együtt importálta a hanyag, elnagyolt munka többé-kevésbé selejtes készítményeit. Ugyanígy piaci erőszakot alkalmazva kényszerítették a vevőket olyan NDK, bolgár, román vagy csehszlovák, sőt kubai termékek átvételére is, amelyek már eleve rossz konstrukciójuak voltak, nagy üzemanyag-fogyasztásuk ellenére kis hatékonysággal működtek, illetve hát működnek, és állandó meghibásodásukkal örök bizonytalanságban tartják használóikat. (folyt.)
1989. augusztus 12., szombat
|
Vissza »
|
|
- A természeti és a gazdasági környezetszennyezés - 1. folyt.
|
A kommunista kereskedelmi együttműködés hátrányait a lakosság és a lakosság megélhetését biztosító mezőgazdasági és ipari létesítmények szenvedték. Fontos erről mind gyakrabban szólni, mert az ember hajlamos egy-egy neki nem tetsző dolgot kiragadva általánosítani, és amiatt a mélyebb összefüggések, helyesebben összefonódások rejtve maradnak. Rejtve maradt mindeddig annak a döntéssorozatnak a valódi oka, melynek köszönhetően Magyarországot elárasztották a Zillek, az Arok és a gabonabetakarító gépóriásoknak nevezett ócskavasrakások, amelyekért általában háromszor fizették meg az árat, akik vásároltak belőle. A többnyire hitel felhasználásával végrehajtott első vásárlás után másodszor a véget nem érő javítással, alkatrész-beszerzéssel, a javítások miatti leállásokkal, míg a harmadszori kifizetés akkor állt elő, ha/és amikor a gép dolgozott. Nyilvánosságra hozott adatok ma sincsenek róla, de a szemveszteség egy-egy kombájnra kivetítve valószínű, hogy igen magas értéket bizonyítana. Nem véletlen, hogy egyes hozamok javulását az is előidézte, hogy korszerűbb betakarítógépre cserélték fel a régit. Ebben az úgynevezett szocialista társadalomban, ahol legfőbb érték az ember - a hétköznapi jelszavak szintjén legalábbis - a környezetkimélés alig, vagy semennyire sem számított. Elkényelmesedett, minden divatot majmoló kapitalisták hóbortjának tartották sokáig a föld, a vizek és a levegő tisztaságának védelmét. Az a hatalom ugyebár, amelyiknek van elég ereje leigázni a természetet, megfordítani a folyamokat, tengert varázsolni a pusztaságba és pusztaságot a tenger medrébe, miért is akadt volna fenn aféle csekélységen, mint a föld légkörének átalakulása, ózon-egyensúlyának megbomlása, vagy a mind hangosabban jelzett katasztrófa-lehetőség: az üvegház hatás. A szocializmus építéséhez hozzá tartozik a föld, a levegő, a vizek megzabolázása csakúgy, mint az embereké. (folyt.)
1989. augusztus 12., szombat
|
Vissza »
|
|
- A természeti és a gazdasági környezetszennyezés - 2. folyt.
|
Valahol magasan, szinte a csillagok közelében, valakik kiizzadtak egy újdonsült ideát, és mint a szennyezett levegő a fővárosból vidékre, úgy ez is alászállt fentről a lentre, hogy ott mérgezzen tovább, okozzon pótolhatatlan károkat tudatban, egészségben, anyagiakban és ki tudja ma még mi mindenben is egyszerre. Minden történelmi előzmény nélkül, minden előre kiszámítható hátránya ellenére keresztülhajtották a kolhozosítást. Sem annak nem lett jobb, aki kitalálta vagy végrehajtotta, annek pedig még kevésbé, aki elszenvedte. Mégis megcsinálták, mégis dicsőítették és más országokat is rákényszerítettek bevezetésére. Mi lehetett a késztető, az ösztönző cél? Mi sarkallhatta az aparatcsikokat arra a temérdek csalásra, szolgalelküsködésre, s a beosztottak, az alattvalók felé kifejtett brutalitásra, ami az utólagos visszalapozás során nyilvánosságra kerül? Léteznék, hogy csupán a propaganda, a szocializmusnak még be nem hódolt világ megtéveszteni akarása? Érthetetlen mindez azért is, mert hiszen ruhátlan császárról egyszer mindenképpen kimondja az a bizonyos kisfiú, hogy meztelen - a kis teljesítményű, nagy fogyasztású gépekről, hogy hasznavehetetlenek, a gyenge minőségű termékekről, hogy nincs rá szükség. (folyt.)
1989. augusztus 12., szombat
|
Vissza »
|
|
- A természeti és a gazdasági környezetszennyezés - 3. folyt.
|
Rövidebb hossza idő alatt mindig kiderült a hiba, ám ahelyett, hogy ezeket a zsonglőröket végre lezavarták volna a pályáról, minduntalan újabb és újabb színrelépésükhöz tapsoltak vagy járultak hozzá néma beletörődéssel. És most is: a környezetszennyező KGST-termékek importja folyik - Trabantok, Wartburgok, traktorok, mozdonyok érkeznek, amiket át kell vennünk, meg kell fizetnünk és működésük növekvő hátrányát el kell szenvednünk. Miért, meddig? Nem bizonyosodott-e be a rossz döntésekről, hogy rosszak, a ráfizetéses cserekereskedelemről, hogy ráfizetéses, a szocialista túlbuzgalommal kitűzött célokról, hogy elérhetetlenek, de legalábbis amennyiben elérhetőek, eleve kudarcot jelentenek. Miképpen a bős-nagymarosi vízlépcső. Megvalósítható éppen hihetetlen anyagi áldozatok árán, csak utána mi lesz? Végre hozzá kellene már kezdeni értelmes dolgok megvalósításához, ahogyan az előrelátó gazda cselekszik, jól tudva: az egymásra utaltság szükség helyzetében csak annak lehet igaza, aki a tények alapján ítél, az ember, illetve környezete elemi érdekeit tartja szem előtt. +++
1989. augusztus 12., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|