 |
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Nyitott szemmel:
Mélypontok
"Tessék mondani,
van önnek ünneplő ruhája, önálló lakása, tévéje, 10 évesnél
fiatalabb télikabátja, olvas Ön napilapot, eszik gyümölcsöt, húst,
és egyáltalán eszik naponta meleg ételt, vásárol könyvet, jár
színházba, moziba? Ezek a kritériumai a szegénységnek, és persze az
örökös gond, mely a nyomort kíséri és az anyagi nincstelenséget
lelki kifosztottsággá teszi. Ma már ott tartunk, hogy az utcaképet
is jellemzik a csoszogó, elhanyagolt külsejű öregemberek, a rongyos
ruhák, széteső cipők, a gondozatlanság. Még jó, hogy nyáron mindez
nem olyan feltünő. S ami a legszomorúbb, hogy a jövőben sem a
szegénység enyhülésére, hanem fokozódására lehet számítani."
|
|
|
|
|
|
 |
- Mélypontok - 3. folyt.
|
Az iskolarendszer nem felel meg nemcsak a kor követelményeinek,
a tudományos és műszaki fejlődésnek, de az emberi követelményeknek
sem, nem biztosítja a magyar ifjúság egyensúlyos lelki-, szellemi
felkészülését saját jövőjére.
Az állami tananyag és az előírások javarésze még mindig idegen,
sőt mérgező anyagnak számít a nevelésben, mert kettősségeket teremt,
nem tud azonosulni vele sem tanár, sem diák, márpedig ez a
legnagyobb átka minden pedagógiának, mert az egyenességet, az
egyértelműséget, őszinteséget kérdőjelezi meg. Ezen csak a tanítók
és tanárok lelkiismereti és oktatási szabadságával, az iskolák
autonómiájának biztosításával, a sokszínűséggel lehetne segíteni.
Sajnos ennek ma még hiányzanak az előfeltételei.
Mint egy szakember nyilatkozatában olvasom: jelenleg a
művelődési intézményrendszer általános válságáról beszélhetünk. Amit
újítanak, ráépül a régire, a hibás alapok megmaradnak. A kultúra
kevés pénzt kap, egyre kevesebbet. A művelődés elszegényedik,
lehetőségei elapadnak, kapkodó irányítás, koordinálatlanság, keserű
munkatársak jellemzik - eddig az idézet.
Mindennek és még sokminden másnak kedvetlenség, sőt egyre
terjedően lelki züllés a következménye. A legtöbben reménytelennek
látják a kibontakozás lehetőségét. Az egyik tudósítás csődhelyzetről
ír, a másik a bénító félelmekről, indulatokról, a teljes
bizonytalanságról és a gyanakvásról. Idézem: - Mindenki csak a maga
szűk világát érzékeli, az emberek mintha becsuknák a szemüket,
bedugnák fülüket és nem lennének igazán kíváncsiak az
összefüggésekre - olvassuk a Népművelésben.
Sárba taposták a szakmai műveltséget, elvették a becsvágyat, az
önbecsülést, megcsúfolták a tisztességet, a hűséget, büntették a
vallást, robottá alázták az alkotó embert - írja a Hitel június
7-iki száma, mely szerint sok helyen már ott tartunk ennek
következményeként - idézem -, hogy lopnak, csalnak, panamáznak,
sikkasztanak, maffiáznak.
Szegény magyar nép, megromlott cserép. (folyt.)
1989. augusztus 12., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|