|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Nyitott szemmel:
Mélypontok
"Tessék mondani,
van önnek ünneplő ruhája, önálló lakása, tévéje, 10 évesnél
fiatalabb télikabátja, olvas Ön napilapot, eszik gyümölcsöt, húst,
és egyáltalán eszik naponta meleg ételt, vásárol könyvet, jár
színházba, moziba? Ezek a kritériumai a szegénységnek, és persze az
örökös gond, mely a nyomort kíséri és az anyagi nincstelenséget
lelki kifosztottsággá teszi. Ma már ott tartunk, hogy az utcaképet
is jellemzik a csoszogó, elhanyagolt külsejű öregemberek, a rongyos
ruhák, széteső cipők, a gondozatlanság. Még jó, hogy nyáron mindez
nem olyan feltünő. S ami a legszomorúbb, hogy a jövőben sem a
szegénység enyhülésére, hanem fokozódására lehet számítani."
|
|
|
|
|
|
|
Mélypontok
|
München, 1989. augusztus 12. (SZER, Nyitott szemmel) - Ebben a műsorszámunkban Hanák Tibor hétről-hétre a politikai, társadalmi és kulturális élet egy-egy problémáját elemzi. Mai témája: Mélypontok. - Első összefüggő nyelvemlékünk: Halotti beszéd - isa pur és homu vogymuk. Sírból kinéző irodalom és történelem-szemlélet. A végső romlás, mint az irodalom kezdete. Nem kell nagy stilizáló hajlam ahhoz, hogy a folytatást is romlásnak, és a mélypont tovahaladó megőrzésének tekintsük. Ó, szegény megromlott magyar nép - írja Ribai János(?), s ezen a hangon folytatja a kuruc költészet: szegény magyar nép megromlottál, mint cserép. Önsajnálat keveredik a sajnálatos valósággal ma is. Vége a pártos derűlátásnak, a hazug optimizmusnak, felfakadnak a sebek minden újságban, minden írásban. Lerobbant ország vagyunk - mondta minap valaki, egyúttal annak bizonyságaként, hogy bizony ha már így fordítjuk a szót, lerobbant a nyelvünk is. 40 év telt el a szocializmus jegyében, előttünk áll az eredmény: a megromlott cserép, isa pur és homu vogymuk. Terjed a szegénység. A kukákban ennivalót kereső nyugdíjas képe ott van szinte minden újságban, mely a szegénységről ír. Sokak számára fényűzés lett a cukor és a nem rongyos ruha - olvasom a Világ június 22-iki számában. Ugyanitt találjuk a következő sorokat - idézem: Tessék mondani, van önnek ünneplő ruhája, önálló lakása, tévéje, 10 évesnél fiatalabb télikabátja, olvas Ön napilapot, eszik gyümölcsöt, húst, és egyáltalán eszik naponta meleg ételt, vásárol könyvet, jár színházba, moziba? Ezek a kritériumai a szegénységnek, és persze az örökös gond, mely a nyomort kíséri és az anyagi nincstelenséget lelki kifosztottsággá teszi. Ma már ott tartunk, hogy az utcaképet is jellemzik a csoszogó, elhanyagolt külsejű öregemberek, a rongyos ruhák, széteső cipők, a gondozatlanság. Még jó, hogy nyáron mindez nem olyan feltünő. S ami a legszomorúbb, hogy a jövőben sem a szegénység enyhülésére, hanem fokozódására lehet számítani. (folyt.)
1989. augusztus 12., szombat
|
Vissza »
|
|
- Mélypontok - 1. folyt.
|
Növekszik a pénzromlás, ami tulajdonképp azt jelenti, hogy lopják az emberek pénzét, s alig pár ezrecskéje van egy hónapban, olyan, mintha a koldust fosztanák ki. Csodálkozhatunk, ha ezen az életszínvonalon és ilyen kilátásokkal a fiatalok jórésze nem akar gyereket, s nem akar ilyen jövőt az utódoknak? Szegénysorba süllyedt fogyó magyarság - az egyik végén a meg nem születettek csökkentik létszámát, a másik végén a korai halál és az öngyilkosok. Nem szembeötlő, hogy Európában a kommunista országokban a legalacsonyabb az átlagéletkor, hogy korán halnak meg az emberek? De vajon mi tartsa őket életben, mi adna beléjük élni akarást? Egy emberöltő telt el bajban, megalázásban, hazugságban. Most, hogy nyiltabban mernek beszélni az emberek, még ott is sötét foltokat, mély lyukakat, sebeket látunk, ahol még eddig vidám zenét hangszóróztak, mint a falvakból, a mezőgazdaságból. Jóhiszeműen, de vakon hírdették a városiak: a magyar parasztnak jól megy a dolga, a falvakban nincs baj. Mígnem, most kivonultak az utakra, és azt mondták: nem akarunk megdögleni, tarthatatlan a mezőgazdaság helyzete. A falvak idilli helyzete egyszeriben hazugságnak minősült. A valóság az, hogy a virágzó községek szomszédságában körös-körül mennek tönkre a falvak. A központosítás azt eredményezte, hogy a központnak talán jobb lett, de a többi település nem kapott vezetékes ivóvizet, csatornázást, járdát, nem is beszélve a telefonról és más luxusról. A Népszavában olvasom: - Ahol nincs telefonösszeköttetés délután 4 után, ahol hetente csak egyszer fordul meg a kenyeret és húst szállító autó, nem csoda, hogy rövid időn belül kísértet-falvakká válnak a települések - eddig az idézet. Az előbb az értelmiség költözik el - az orvos, a tanár, az agrármérnök -, aztán a fiatalok, a dolgos kezek, és szaporodnak az üres, düledező házak. (folyt.)
1989. augusztus 12., szombat
|
Vissza »
|
|
- Mélypontok - 2. folyt.
|
- Félegyháza körül végzetesen romlik és szárad a föld, a városban meg felázik a talaj, csatornarendszerünk elégtelen, elönt bennünket saját piszkunk, pontosabban nemtörödömségünk leve. Naponta 6 ezer köbméter szennyvíz bent marad, a pincékben már látni, a vályogfalak már érzik. A város úgy néz ki lassan, mint a régi földvár, de föld helyett szemétgyűrű keríti. A szemétsivatagban lakótelep magaslik - új putrinak hívják. Megridegült emberek dobálnak üres sörösüvegeket ki az ablakon, alvó részegek, porban játszó gyerekek - Marokkó sem lehetett különb 50 éve. Szegény magyar nép megromlottál, mint cserép. Ha a gazdaság jelenti az alapokat, nem sok jóra számíthatunk, de akkor sem, ha a lelkit és szellemit tekintjük alapnak. Eladósodott ország, tönkre tett gazdaság, visszafogott beruházások, a hitelképesség elpuskázása, a fizetésképtelenség felrémlése. Távlatunk: az inflációban elúszó Jugoszlávia. Még jó, hogy nem csúszunk le a harmadik világ színvonalára. Nyugati segítségre vagyunk utalva, koldusország lettünk - sajnos lélekben is. Távolodunk Európa szellemétől, művelődési és erkölcsi színvonalától. A Köznevelés egyik számából olvasom: - Az iskolázottság, a nép műveltségi színvonalának emelése nélkül elszakadhatunk Európától. Katasztrófális állapotban van az ország szellemisége - eddig az idézet. (folyt.)
1989. augusztus 12., szombat
|
Vissza »
|
|
- Mélypontok - 3. folyt.
|
Az iskolarendszer nem felel meg nemcsak a kor követelményeinek, a tudományos és műszaki fejlődésnek, de az emberi követelményeknek sem, nem biztosítja a magyar ifjúság egyensúlyos lelki-, szellemi felkészülését saját jövőjére. Az állami tananyag és az előírások javarésze még mindig idegen, sőt mérgező anyagnak számít a nevelésben, mert kettősségeket teremt, nem tud azonosulni vele sem tanár, sem diák, márpedig ez a legnagyobb átka minden pedagógiának, mert az egyenességet, az egyértelműséget, őszinteséget kérdőjelezi meg. Ezen csak a tanítók és tanárok lelkiismereti és oktatási szabadságával, az iskolák autonómiájának biztosításával, a sokszínűséggel lehetne segíteni. Sajnos ennek ma még hiányzanak az előfeltételei. Mint egy szakember nyilatkozatában olvasom: jelenleg a művelődési intézményrendszer általános válságáról beszélhetünk. Amit újítanak, ráépül a régire, a hibás alapok megmaradnak. A kultúra kevés pénzt kap, egyre kevesebbet. A művelődés elszegényedik, lehetőségei elapadnak, kapkodó irányítás, koordinálatlanság, keserű munkatársak jellemzik - eddig az idézet. Mindennek és még sokminden másnak kedvetlenség, sőt egyre terjedően lelki züllés a következménye. A legtöbben reménytelennek látják a kibontakozás lehetőségét. Az egyik tudósítás csődhelyzetről ír, a másik a bénító félelmekről, indulatokról, a teljes bizonytalanságról és a gyanakvásról. Idézem: - Mindenki csak a maga szűk világát érzékeli, az emberek mintha becsuknák a szemüket, bedugnák fülüket és nem lennének igazán kíváncsiak az összefüggésekre - olvassuk a Népművelésben. Sárba taposták a szakmai műveltséget, elvették a becsvágyat, az önbecsülést, megcsúfolták a tisztességet, a hűséget, büntették a vallást, robottá alázták az alkotó embert - írja a Hitel június 7-iki száma, mely szerint sok helyen már ott tartunk ennek következményeként - idézem -, hogy lopnak, csalnak, panamáznak, sikkasztanak, maffiáznak. Szegény magyar nép, megromlott cserép. (folyt.)
1989. augusztus 12., szombat
|
Vissza »
|
|
- Mélypontok - 4. folyt.
|
Biztos, hogy némely tudósító túlrajzolja a képet, kifakad belőle a keserűség, de ez nem változtat azon a tényen, hogy ahová csak nézünk baj van, főképp a lélekben. Nagy kérdés, hogy ez a megannyi újítási szándék - köztük sok őszinte kezdeményezés - elegednő lesz-e ahhoz, hogy tört cserepeink helyébe épet állítson, nemes formát, nemes tartalommal? +++
1989. augusztus 12., szombat
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|