Rendszerváltás és az MTI

	Nagyvárad lerombolása
München, 1989. augusztus 12. (SZER, Világhíradó) - Ara Kovács Attila budapesti jelentéséből megtudhatják, mi történik Nagyvárad belső negyedeivel: Minden eddiginél nagyobb lendülettel kezdték el az elmúlt hetekben Nagyvárad történelmi központjának rombolását. E folyamat természetesen nem mai keletű. Évtizedeket kellene visszamenni az időben, hogy a terv előéletéről teljes képet alkothassunk. A lényeg azonban jottányit sem módosult azóta, csak az arrogancia lett még nyilvánvalóbbá. Az, mellyel ezeket az egyedülállóan európai relikviákat, a brassói gótikát, a kolozsvári klasszicizmust, a váradi barokkot, a partiumi szecessziót most végérvényesen eltüntetik. Július folyamán a nagyváradi Kossuth utcában, mely ma egyébként Independentei névre hallgat, lebontottak két, a bécsi és az erdélyi szecesszió elemeit sajátos módon ötvöző, ezért esztétikai és történeti szempontból egyedülálló palotát. A bontási műveleteket majdhogynem titokban csinálták. Éjszaka kezdték és napok alatt elhordták még a törmelékhalmokat is, nehogy ideje jusson valakinek föllármázni a külföldet, telekürtölni a világot a rombolás tényével. A Romániában oly honos csendes felháborodás ekkor még csak két ilyen épület elvesztését konstatálta. Aztán mindjárt hírül jött a magyarázat is, miért kellett ily lóhalálában a szabad terület a város új, megfellebbezhetetlenül román arculata megálmodóinak. Megbízható források arról számolnak be, hogy a Nagyvárad főterén álló Szent László Templomot - úgymond - át akarják helyezni ebbe a mellékutcába. Nem valamiféle eredeti terv ez. A múlt század végén neoklasszicista stílusban épült templom nem egyszerűen a katolikus egyház egyik épülete a sok közül, hanem a város védőszentjének és a lakosság magyarságának szentelt szimbólum is. (folyt.) 1989. augusztus 12., szombat
Vissza »

	- Nagyvárad - 1. folyt.
Már 1964-ben konfliktus forrása volt az idegen, Bukarestből érkezett adminisztráció és a város őslakossága között az akkor is megkísérelt bontás. Tüntetés kezdődött. Öregek, fiatalok vették körül az épületet és a hívek éjjel és nappal megtöltötték azt, hogy ezzel is útját állják a buldózereknek. Akkor ez sikerült. Nem használt a titkosrendőrség megfélemlítő akciója, se a munkahelyi megtorlás. Igaz, 1964-ben még olyan vezetés állt a váradi katolikus vikariatúra élén, mely nem a bukaresti szándékoknak, hanem a közösségnek és a lelkiismeretnek esküdött szolgálatot. Ma köztudomásúlag Táskán László működése révén a váradi közösség az erdélyi katolikus egyház gyenge láncszeme lett. Ami egyben azt is jelenti, elérkezett az idő arra, hogy a Szent László templom elmozdítása eredeti helyéről újra napirendre kerüljön. +++ 1989. augusztus 12., szombat
Vissza »