|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Nyitott szemmel:
Mélypontok
"Tessék mondani,
van önnek ünneplő ruhája, önálló lakása, tévéje, 10 évesnél
fiatalabb télikabátja, olvas Ön napilapot, eszik gyümölcsöt, húst,
és egyáltalán eszik naponta meleg ételt, vásárol könyvet, jár
színházba, moziba? Ezek a kritériumai a szegénységnek, és persze az
örökös gond, mely a nyomort kíséri és az anyagi nincstelenséget
lelki kifosztottsággá teszi. Ma már ott tartunk, hogy az utcaképet
is jellemzik a csoszogó, elhanyagolt külsejű öregemberek, a rongyos
ruhák, széteső cipők, a gondozatlanság. Még jó, hogy nyáron mindez
nem olyan feltünő. S ami a legszomorúbb, hogy a jövőben sem a
szegénység enyhülésére, hanem fokozódására lehet számítani."
|
|
|
|
|
|
|
NDK menekültek
|
Köln, 1989. augusztus 12. (DLF, Csak egy szóra) - A hamarosan 40 esztendős NDK, az első német munkás-paraszt államot, amint azt az ottani uralkodó osztály tagjai mindmáig titulálják, ahol mindenkor, nemrégiben is, ha kell ... hamisítás segítségével is mesés választási eredményeket ér el az NSZEP, nos ennek a demokratikusnak aposztrofált NDK-nak alapítása óta nem kevesebb, mint három millió-nyolcszázezer ember fordított hátat. 1961 augusztus 13-ig viszonylag könnyűszerrel és kényelmesen Kelet-Berinből a gyorsvasúton, vagy a Metrón akár nagyobb motyóval is át lehetett jutni Nyugat-Berlinbe és onnan a légihídon a Szövetségi Köztársaságba. 1960-ban és különösen 1961 nyarán oly hatalmas tömegek hagyták el a Walter Ulbricht által, Nyikita Hruscsov kegyelméből kormányzott NDK-t, hogy a kelet-berlini vezetés szorult helyzetében drasztikus módszerhez folyamodott. Drótkerítéssel, majd betonfallal határolta körül birodalmát. Így a fallal együtt örökölte később Ulbrichtól az NDK-t Erich Honecker a fal építőmestere. Az NDK befalazott polgárai közül 1961 augusztus 13-ika óta csak szolgálati útra küldött, nyugati hozzátartozóik temetésére utazó, vagy már nyugdíjas korban lévő személyek távozhattak rövidebb-hosszabb időre külföldre. Sokan nem tértek vissza, hiszen nem tudhatták kapnak-e még egyszer kiutazási engedélyt. Aki nem boldogult a rideg bürokráciával, annak csak a műszaki zárral, önműködő műberendezésekkel ellátott, katonákkal és kutyákkal őriztetett falon való áthatolás, a Balti tenger, vagy a Fekete tenger partvidéke, a magyar-jugoszláv, vagy a magyar-osztrák határ maradt. Menekülési kísérlet közben, elsősorban Kelet-Berlin tűzparancsa következtében, amely újabban csak egyenruhában menekülők ellen alkalmazható, százak vesztették életüket. Az NDK 40 év alatt látszólag normális reálszocialista országgá fejlődött. Még a dűledező óvárosok is rendezettnek tünnek, mindenkinek fedél van a feje felett, van mit enni, nincs kimutatott munkanélküliség, nincs koldus. (folyt.)
1989. augusztus 12., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- NDK menekültek - 1 folyt.
|
Ami az utcák képét illeti, a szürkeség, az emberek közötti kapcsolatokban a szolidaritás, a közéletben pedig szinte páratlan képmutatás jellemzi az NDK-t. Csoda ez ott, ahol 1933 januárja, Hitler hatalomrajutása óta nem ismertek mást, mint diktatúrát, megszállást és megintcsak diktatúrát. Az NDK utazni vágyó polgárai előtt 1961 augusztus 13-dika óta csak Európa keleti fele és a Szovjetunió áll nyitva. A vágyak végállomásai Szamarkand, Várna és Budapest voltak. Budapest ezekben a hetekben, amikor, mint minden nyáron az NDK-ás turisták tízezrei árasztják el nemcsak a Balatont, hanem egész Magyarországot, jónéhány keletnémet számára nem uticél, hanem átszállóhely, egyfajta váróterem, ahol kisszuszantják magukat azok, akik szűkebb hazájuktól lélekben már elbúcsúztak és erőt, értesüléseket gyűjtenek ahhoz, hogy megtegyék a döntő, még ma is, és még a magyar-osztrák határon is kockázatos utolsó lépést. Az elrozsdásodott és egyébként is túlhaladottá vált vasfüggöny magyar szakaszának eltávolítása a világ szemében példátlan presztizsnyereséget hozott a magyar vezetésnek. George Bush amerikai elnök budapesti látogatása óta, aki díszes kazettában vihette el magával a szögesdrót egy darabját, az NDK-sok özöne egyszeriben kényes problemává tette a határkérdést. Magyarország vezetői jogosan hangsúlyozzák, hogy a német államok közötti nézeteltérések megoldása nem rájuk tartozik. Bár az is igaz, amit Pozsgay Imre Bonnban mondott, hogy tudniillik a magyar határőrségnek nem más országok polgárainak az őrzése a feladata. A magyar kormányt, mint tudjuk, újabban nemcsak szövetségesi kötelezettségei kötik, hanem a genfi menekültügyi konvenció előírásai is, amelyek a humanitás szellemében fogantak. Látszólag egyfajta középutat is választhatna, pedig középút itt valójában nincs. Azok az emberek, akik az NDK-nak fordítanak hátat, nem részesülhetnek más elbírálásban mint azok, akik a reálisan még mindíg létező sztálinizmus más birodalmaiból menekültek el. Szivélyes üdvözlettel Romhányi István. +++
1989. augusztus 12., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|