Rendszerváltás és az MTI

	A Szolidaritás Szakszervezeti Munkásszövetség felhívása
München, 1989. augusztus 12. (SZER, A munka világa) - Ismertetjük a Szolidaritás Szakszervezeti Munkásszövetség tájékoztatóját: 1989. május 27-én a Jurta Színházban 104 jelenlevő alapító tag és 3 csoport, a Barinka-bánya és a 4.számú Fősped képviselője az alapszabály programtervezet megvitatásával és elfogadásával, illetve a választmányi és az ügyvivői testületek megválasztásával a törvényes előírásoknak megfelelően megalakította szervezetünket. Az elmúlt két hónapban taglétszámunk megötszöröződött, 1104 fő lett. Üzemi csoportok alakultak az alapító csoportokon kívül Miskolcon a Likőrgyárban, az Állami Biztosító 1. számú fiókjában, Ózdon az Ózdi Kohászati Művekben két csoport, a Kontaktában egy csoport, és városi csoport. Ózdon a megalakult szervezeteink egységre léptek és megalakították a Szolidaritás Ózdi Szakszervezeti Egységét. Tatabányán a BHG-ben megalakult egy csoport, illetve területi szervező bizottság hat üzemre kiterjedően. Területi szerveződések indultak meg az ország 8 városában és több üzemben. Tagjaink zömét egyéni tagok adják. Munkánkat nagy mértékben hátráltatja az állami bürokrácia gáncsoskodása, az infrastruktúrális eszközök hiánya, szervezetünk anyagi ellehetetlenülése. Például nem tudunk csekkszámlát nyitni. Az üzemi és helyi kiskirályok alattomos manipulációi, a propaganda hiánya és nem utolsó sorban az országra jellemző félelem és passzivitás. A fenti nehézségek ellenére mégis fejlődünk és mindez tagjaink önfeláldozó munkája, lelkesedése következménye. Egyetlen tárgyi eszközünk megmaradt, a Szolidaritás Újság, mely hivatalosan is engedélyezett havilapként fog megjelenni augusztus közepétől. Szervezetünk a Soros Alapítványtól kapott 150 ezer forint támogatást, melynek a felvételét a bejegyeztetés szándékolt hátráltatása késlelteti. Anyagi támogatást egyéb helyről nem kaptunk és nem is igényeltünk. Budapest, 1989. július 27-én Lukács András szóvivő. (folyt.) 1989. augusztus 12., szombat
Vissza »

	- Szolidaritás - 1. folyt.
Most felolvassuk a Szolidaritás Szakszervezeti Munkásszövetség politikai és társadalmi szervezetekhez intézett felhívását: Azzal a kérdéssel fordulunk felétek, hogy a felhívásban foglaltak támogatására országos akciót kezdeményezzünk. Hisszük, hogy nézeteink esetleges különbözősége nem lesz akadálya az általunk kezdeményezett szándék közös képviseletének. Az első pontban összefoglaljuk az általunk legfontosabbnak vélt akció meghírdetését. Először: Az országban jelentős számban élnek megváltozott munkaképességűek, létminimum alatt élő nyugdíjasok, továbbá mindazok a személyek, akik munkalehetőség hiánya miatt közmunkára kényszerülnek. Követeljük, hogy a tanácsok éves szociális segélyalapjának 40 százalékát külön kezelten biztosítsák számukra és a fenti keret kizárólag őket illesse meg, segélyként. Ezen túlmenően követeljük, hogy a szociális segélyben részesülő összes segélyezett névsorát mindenütt a helyileg illetékes tanács jól látható és hozzáférhető helyen függessze ki, a társadalmi ellenőrzés lehetősége végett. A második pontban összefoglaljuk a további fontos és szükséges intézkedéseket. A beiskolázott fiataljaink érdekében és védelmében követeljük, hogy pályakezdőként is, amennyiben számukra a társadalmi szervek, valamint a gazdasági létesítmények, azaz üzemek helyet biztosítani nem tudnak, az országos átlagbérszintből megállapított munkanélküli segély őket is illesse meg. Az ipar által beiskolázott fiatalok érdekében köteles legyen minden vállalat az általa beiskolázott és eredményes vizsgát tett szakmunkásokat foglalkoztatni, még akkor is, ha a vállalat termelési nehézségekkel küzd. Ha ezt biztosítani nem tudja, akkor saját átlagbérszintjén számított munkanélküli segélyt biztosítson a részükre. A felsorolt garanciák szükségessé váltak. A nemzetgazdaság helyzete oly mértékben romlott, hogy a bérből élő néptömegek a létfenntartásukhoz szükséges garanciákat nem kapták meg. (folyt.) 1989. augusztus 12., szombat
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	- Szolidaritás - 2. folyt.
Lehetetlenné válik a megélhetésük biztosítása. A felhívásunkban megfogalmazott megoldások biztosan nem ölelnek fel minden szükséges gondot. Több, más területen is fontos és sürgős intézkedések szükségesek. Nem tartjuk magunkat kizárólagos jogúnak arra, hogy a problémákkal csak mi foglalkozzunk. Azt sem tartjuk kizártnak, sőt, biztosak vagyunk afelől, hogy számos jó gondolat és elképzelés váltható valóra a közös együttgondolkodásban, amely a széles néprétegek létfeltételének javulását eredményezheti. Mi az általunk legsürgősebbnek tartott intézkedésekre tettük meg felhívásunkat és szívesen várjuk mindezek oly kiegészítését, amely a kivezető út irányába mutat. Pontszerűen még cselekvési programot fogalmazunk meg olyan dolgok megindítására, melyeket szintén fontosnak tartunk. Minden társadalmi vezető bérét és járulékait az fizesse meg, aki őt e tisztségbe helyezte. Ezeknek bérei és járulékai ne a gazdasági közösségek béralapjait terheljék. A munkásőrséget szükségtelennek tartjuk. Jelentősége és szerepe súlytalan. Nem a nemzet védelmét szolgálja, sem más cél nem indokolja, hogy fölösleges nemzetgazdasági teherként a társadalom nyakán élősködjön. Éppen ezért, amíg a Munkásőrség létezik, tagjait a gyakorlatra vonulás idején fizetés ne illesse meg. Jutalmait, díjait ne a vállalati béralap és nyereség terhére fizessék. Tiltakozunk a vállalati vezetők túl magas bére, valamint a szakszervezet és az igazgatói tanácsok által támogatva megszavaztatott magas vezetői prémiumkeretek ellen. A javakat a munkások termelik meg, tehát a felosztásban a javak döntő többsége őket illeti. Javasoljuk, hogy a vállalati munkások követeljék a szakszervezetektől, hogy azonnal kezdeményezzék az előző pontokban kifogásolt intézkedések újratárgyalását. (folyt.) 1989. augusztus 12., szombat
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	- Szolidaritás - 3 folyt.
Ahol a szakszervezetek erre nem hajlandók, meg kell vonni a tagdíjak fizetését és ha kell, a kilépést is fontolóra kell venni. Mivel bérünk terhére kimagasló összegeket fizetünk az egészségügy fenntartására, ennek alapján követeljük a valódi, ingyenes egészségügyi ellátást, ugyanakkor nyugdíjasaink számára az ingyenes gyógyszerellátást. Végső soron jogos az igény. Az egészségügy nem önfenntartó, béreinkből él és a nemzetgazdaság tartja el. Tiltakozunk a munkástulajdon, azaz üzemek, vállalatok kiárusítása ellen. Valaha az üzemek és a vállalatok államosítása munkástulajdon hivatkozására alapul. Ma a munkás nem gazdája, hanem szinte kiszolgáltatott rabszolgája az üzemeknek. Számára hátrányosan megfogalmazott munkaszerződések, különböző vállalati megkötések nyomorítják azt a partneri jogot, ami megilletné őt. Ennek érdekében, továbbá az üzemek kiárusításának megakadályozása végett fel kell emelnünk tiltakozó szavunkat. Követeljük, hogy az üzemek, amelyeket gazdaságtalanná nyilváníttatnak, eladásuk helyett munkás- tulajdonba kerüljenek. Részletezés nélkül állítjuk, hogy a munkások tudják mit kezdjenek velük. Kérjük, hogy a felhíváshoz történő csatlakozási szándékukat a velünk egyetértő társadalmi szervezetek, pártok és más gazdasági szervezetek a sajtón keresztül, a társadalom nyilvánossága előtt jelentsék be. Váljon érzékelhetővé a köz, a nyilvánosság előtt szándékunk tisztessége, valamint az a gondolat, hogy amennyiben a társadalom összes jószándékú szervezete a közösért összefog, a nemzet jelentős többségét képviseli. A Szolidaritás Szakszervezeti Munkásszövetség címe: 1151 Budapest, Dózsa György út 36. +++ 1989. augusztus 12., szombat
Vissza »