|
|
|
|
- Válasz a hallgatóknak - 2. folyt.
|
Nagyon örülnének a magyarok egy olyan segítségnek, ami nem térbeni, hanem anyagi, tehát eszközben valósul meg. Nem tudom, ez a nyugatnémet autópiac küldene-e 1,5, vagy 1 tonnástól 3 és fél, 5 tonnásig teherautókat? És ezt - már ugye a magyarok ha nem tudnának belenyúlni, nem tudnák zsebre rakni - kénytelenek lennének a kisiparosok között szétosztani, hitel formájában vagy bármi egyéb, van akinek pénze is van rá, és sokkal nagyobb segítség lenne. Ilyenre lát valami lehetőséget? - Lehetőséget látok, csak az a gond, hogy a magyar kisiparosok hivatalos képviselőszervezetei - legalábbis amelyek eddig voltak, mert most tudom, hogy ott is különböző átalakulások vannak - annyira nem tudtak jó kapcsolatokat kiépíteni, például éppen a nyugatnémet piacon, hogy az a párbeszéd, amelyik mondjuk egy ilyen intézkedést meg kellene, hogy előzzön, egyszerűen még nem jött létre. Tehát nincs kollegiális viszony a magyar kisiparosokat képviselő szervezetek és a nyugat-németországi kisvállalkozókat, kisiparosok, vagy ahhoz hasonló munkakörben lévőket képviselő szervezetek között. - Hát én nem tudom. Szóval az az igazság, hogy nálunk egy olyan hozzáállás ütötte fel a fejét körülbelül egy 10 éve, amit a legjobb indulattal is csak katasztrófálisnak tudok minősíteni. - Nézze Olyan hozzáállásról tudok én - javítson ki, ha nincs igazam -, hogy mintha egy ilyen nagy-nagy öntudatosság lett úrrá a vezetőkön, mint ha mi - ugye mint kommunista párt satöbbi - mindent el tudunk intézni és az összes európai ország csak tanulni jöhet hozzánk. Szóval volt egy ilyen nagy pökhendiség, egy ilyen nagyratartottság, ami valószínűleg egy éles hiedelem alapján alakult ki, nevezetesen, hogy a nagy Szovjetunió az mindenkor, mindenben mögöttünk áll, annyi a nyersanyaga, hogy kimeríthetetlen, és a többi. (folyt.)
1989. augusztus 11., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem láttam győztek (06.16-08.15) - A hatalmi kötélhúzás
" Én már 10 nappal augusztus 21. előtt a csehszlovák ügyekkel foglalkoztam. Úgy éreztem, lesz valami, a levegőben lógott, hogy valaminek történnie kell. Igyekeztem alaposan felkészülni, mi is történt 1968. augusztus 21. előtt, azon a napon és utána is, különös tekintettel az akkori események magyar vonatkozására. Megismerkedtem Firon Andrással, a Magyar Hírlap volt újságírójával, akit éppen a '68-as ügyek miatt távolítottak el az akkori Magyar Hírlaptól...."
SZER-hallgató telefonja:
"Én ugyan katolikus vagyok, de szívből örülök Billy Graham eredményes igehirdetésének. A legalább 100.000 emberből több tízezren jelentkeztek, hogy nyilvánosan megvallják megtérésüket, mererősödésüket hitükben. Ez még akkor is rendkivüli eredmény, ha sokakban pillanatnyi fellángolás volt ez csak. Előzőleg a Sportcsarnokban Billy Graham az apostolok cselekedeteiből azt a részt választotta prédikációjának mottójául, amikor Péter és állhatatossága megtérítette a börtönőröket. Pár évre rá már a Népstadionba is alig fértünk be, és voltak közülük nyilvánosan megtért rabtartók is. Adja Isten, hogy megtérésük tartós legyen."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|