|
|
|
|
- A szabadszállási harckocsizó dandár feloszlatása - 1. folyt.
|
Mikor pedig a csapatzászlót búcsúzóul körbehordozták a laktanyaudvaron, valamiféle vereséghangulat érződött a katonák soraiban. Néhány képzettebb tisztnek bizonyára eszébe jutott Linder Béla hadügyminiszter is, aki "nem akart több katonát látni". És az állományt aligha töltötték el vigasszal és hittel, közérzetét aligha javították azok a bíztatások, amelyek az udvaron felfestett táblákon olvashatóak. Például egy román címerrel ellátott táblán az a mélyvörös betűkkel felírt felirat, hogy "szövetségesünk a Román Szocialista Köztársaság hadserege". Az egység végül is fegyelmezetten vette tudomásul, hogy az enyhülés áldozatául esett. Nem véletlen, hogy telítettségnek számított a magyar hadseregen belül. A szorongást, hogy a magyar honvédség alulfegyverzetté, vagy alul-felfegyverzetté lesz, talán oldja az a megfontolás: a leszereléssel nemcsak az ellenségem dolgát könnyítem meg, hanem új szöveetségesekre is szert tehetek. A vendégek tanúi lehettek, amint a páncélos dinosaurusokat szerelvényre rakták és elindították őket, igen nagy hányadukat a Dunai Vasműbe, beolvasztásra. Más részük - miután lövegtornyukat leszerelték - vontató járműként erdőkitermeléseknél és hasonló helyeken szolgálnak még egy darabig. A dandárnak összesen 250 harckocsija volt feloszlása előtt. Miután pedig már túl vannak az önfelszámolási munka dandárján, és a parancsnokok maradnak már nemsokára kiürülő laktanyáikban, ahol faarccal kellett ma végignézniük hova jutott a világ -, hogy a kaszárnyában ott tolong és ácsorog ez a népség, kamerákkal és zsebredugott kézzel, rágógumizva és kíváncsiskodva - ahogy ők látták: újságírók, Szabad Európa Rádió, nyugati katonai attasék, helybeli gyermekek, zöldsapkások, hosszúhajúak, szakállasok, hírszerzők - szóval civilek, nők, imperialisták. +++
1989. augusztus 11., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem láttam győztek (06.16-08.15) - A hatalmi kötélhúzás
" Én már 10 nappal augusztus 21. előtt a csehszlovák ügyekkel foglalkoztam. Úgy éreztem, lesz valami, a levegőben lógott, hogy valaminek történnie kell. Igyekeztem alaposan felkészülni, mi is történt 1968. augusztus 21. előtt, azon a napon és utána is, különös tekintettel az akkori események magyar vonatkozására. Megismerkedtem Firon Andrással, a Magyar Hírlap volt újságírójával, akit éppen a '68-as ügyek miatt távolítottak el az akkori Magyar Hírlaptól...."
SZER-hallgató telefonja:
"Én ugyan katolikus vagyok, de szívből örülök Billy Graham eredményes igehirdetésének. A legalább 100.000 emberből több tízezren jelentkeztek, hogy nyilvánosan megvallják megtérésüket, mererősödésüket hitükben. Ez még akkor is rendkivüli eredmény, ha sokakban pillanatnyi fellángolás volt ez csak. Előzőleg a Sportcsarnokban Billy Graham az apostolok cselekedeteiből azt a részt választotta prédikációjának mottójául, amikor Péter és állhatatossága megtérítette a börtönőröket. Pár évre rá már a Népstadionba is alig fértünk be, és voltak közülük nyilvánosan megtért rabtartók is. Adja Isten, hogy megtérésük tartós legyen."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|