|
|
|
|
- Interjú Kónya Imrével - 5. folyt.
|
Én azt mondtam, hogy akkor erre nem tartok igényt, hanem átadom a nyilatkozatot és távozom, úgy hogy 9.05-kor boldogan már kint voltam az utcán és nem kellett részt vennem az egésznapos ülésen. Egyébként hát megmondom őszintén, hogy Fejti György nem lehetett valami boldog és biztos, ezért nem szeret se engem, se az ellenzéki szervezeteket, mert ott volt szegény kénytelen szabadszombatján ülni a Partizán Szövetséggel és a Nőszövetséggel és nem biztos, hogy nagyon érdekelte az, amit ott mondanak neki. - Mondod, hogy megalapítottátok nyolc szervezettel az Ellenzéki Kerekasztalt. Hogy történt ez gyakorlatilag? Meghívtatok pártokat, vagy jelentkeztek? - Igen, hát egy felhívást bocsátottunk ki, mint amit te is hallottál, és a Szabad Demokraták közgyűlésén felolvastam. De ezt a felhívást március 15-ikén bocsátottuk ki, és elküldtük annak a nyolc szervezetnek, amelyről mi úgy gondoltuk, hogy akkor olyan jellegű szervezetek a legfontosabbak és politikai jellegű szervezetek, amelyekre gondoltunk az Ellenzéki Kerekasztal létrehozásánál. Tehát nekik címezve elküldtük. Ettől független, fontosnak tartottuk, hogy széles nyilvánosságot kapjon ez a felhívás. Ezért olvastam fel a Szabad Demokratáknál, ez éppen kapóra jött ez a kongresszus. Azért tartottuk fontosnak, mert tulajdonképpen a széles nyilvánosság előtt szerettük volna közölni, hogy ezekben az ellenzéki szervezetekben van-e annyi felelősségtudat, hogy félreteszik a saját egyéni szervezeti érdekeiket és hajlandók összeállni. És hogy egy ilyen igény a társadalomban van, abban bizonyosak voltunk és tulajdonképpen én gondoltam már korábban arra, hogy nagyon jó lenne, hogy ha helyben, a különböző vidéki városokban és fővárosi kerületekben is megvalósulhatna valamiféle ellenzéki egység és ezt célozta, hogy március 21-ikén a Magyar Nemzetben is lehoztuk ezt, vagy lehozattuk ezt a felhívást, és ennek nyomán valóban az Ellenzéki Kerekasztalok sokasága alakult meg vidéken, ezt érzem egyébként a legfontosabbnak. (folyt.)
1989. július 23., vasárnap
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem láttam győztek (06.16-08.15) - A hatalmi kötélhúzás
" Én már 10 nappal augusztus 21. előtt a csehszlovák ügyekkel foglalkoztam. Úgy éreztem, lesz valami, a levegőben lógott, hogy valaminek történnie kell. Igyekeztem alaposan felkészülni, mi is történt 1968. augusztus 21. előtt, azon a napon és utána is, különös tekintettel az akkori események magyar vonatkozására. Megismerkedtem Firon Andrással, a Magyar Hírlap volt újságírójával, akit éppen a '68-as ügyek miatt távolítottak el az akkori Magyar Hírlaptól...."
SZER-hallgató telefonja:
"Én ugyan katolikus vagyok, de szívből örülök Billy Graham eredményes igehirdetésének. A legalább 100.000 emberből több tízezren jelentkeztek, hogy nyilvánosan megvallják megtérésüket, mererősödésüket hitükben. Ez még akkor is rendkivüli eredmény, ha sokakban pillanatnyi fellángolás volt ez csak. Előzőleg a Sportcsarnokban Billy Graham az apostolok cselekedeteiből azt a részt választotta prédikációjának mottójául, amikor Péter és állhatatossága megtérítette a börtönőröket. Pár évre rá már a Népstadionba is alig fértünk be, és voltak közülük nyilvánosan megtért rabtartók is. Adja Isten, hogy megtérésük tartós legyen."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|